tag:blogger.com,1999:blog-71431934332972219882024-03-05T22:04:33.816-08:00Tamed- MegszelidítveAnonymoushttp://www.blogger.com/profile/05802804496739669884noreply@blogger.comBlogger14125tag:blogger.com,1999:blog-7143193433297221988.post-26676217333709543052015-11-29T02:39:00.000-08:002016-02-02T07:36:01.377-08:0012. fejezet<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: center;">
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: center;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: x-large;">Druida</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Lassan magamhoz tértem, az álom gondtalan világa már csupán emlék volt. Szám kiszáradt, és párat nyelnem kellett, hogy ne legyen teljesen állott íze. Takaróim mind felgyűrve, és az egyetlen plüssállatom, amit megtartottam gyerekkoromból szintén a földön hevert. Álmos mozdulatokkal hagytam el erődítményem, majd célba vettem a fürdőszobát. A ház hideg csendje nyomasztó volt, s még jobban éreztette velem a magányt. Utolsó nap szünet, és végre visszatérek normális életembe, már amennyire ez lehetséges volt. Beérve az emeleti fürdőszobába rémisztő emlékek ugrottak a nyakamba. Farkas, anya, sarokba szorítva, Lydia, hogy majdnem elvesztettem valamit. A kék csempe látványa hűsítette a helyiséget, emlékeim azonban égették arcomat. Kirázott a hideg. Nyakamtól indulva végigfutott a gerincemen, majd végtagjaimba. Meztelen lábam beleremegett, ahogy a kihűlt járólaphoz ért. Megengedtem a zuhanyzót. A víz nehézkesen ugyan, de felmelegedett. Levetettem pizsamámat, majd beálltam a forró víz alá. Fürge patakokban csordogált rólam a víz és a habos tusfürdő. A melegtől piros lett a bőröm, és túlságosan a magamé volt, túlságosan ember voltam. Végül is ezt akartam, most azonban nem voltam biztos benne. A zuhanykabin üvegét teljesen befedte a gőz és a köd, csak úgy, mint ítélőképességemet. Kilépve a fülkéből rögtön magam köré csavartam a törölközőt. A gőz mindent beborított, és ki kellett nyitnom az ablakot, hogy kiszökjön valamennyi köd. A tükörről lehámlott a pára. Belepillantva arcom egy fokkal frissebb lett, ám szemem alatt teljesen fekete volt a szempillaspirál és rúzs maradékától. Kinyitottam a tükrösszekrény. Kivettem pár arctisztító kendőt, hogy megtöröljem a szemem. A készülődés fogmosással és törölközéssel zártam. Köntösben tértem vissza szobámba, hogy fel is öltözzek. Nyitott szekrényem előtt állva gondolkodóba estem, de végül egy polár cicanadrág és oversize pulóver melett döntöttem. Hajam ugyan még nedves volt, de csak lófarokba fogva hagytam. Utolsó szünnapra gondolva nekiálltam átnézni tanulmányaimat. Asztalfiókjaimból előkerestem jegyzeteimet, meg persze pár munkám. Az antómia könyvben különböző élőlények az embertől, a legkisebb állatig benne volt képek, vázlatok formájában. Szívesen tetettem volna hozzá még pár oldalt rólunk, és más természetfelettiekről, de mivel erre nem volt lehetőségem odalapoztam ami legjobban hasonlított rám. 88. oldal: Farkas és más kutyafélék, olvastam fel halkan a címet. A lépésről, lépésre leírt vázlatok minden apró mozdulatot, csontot és izmot megmutattak. A művész határozott vonalakat használt, érthető és egyértelmű. 1. oldal: Az ember. A vastag könyv tizenöt oldalon keresztül ecsetelte az emberi test részleteit. Az első illusztrátorral ellentétben a második vonalai sokkal lágyabbak és törékenyebbek voltak... valósabbak. Becsaptam a könyvet. Elővettem a hozzá tartozó jegyzetet, valamint vázlatfüzetet. A feljegyzés szerint a feladat: absztrakt portré, állati vonásokkal. Legjobb gondoltam. Felnyitottam a vázlatfüzetet. A feladatot már elkezdtem. Az arc formája egyre inkább Danieléhez hasonlítani. Két oldalt, illetve hátul rövidebb, hátrafésült haj, hideg tónusú, ám nem sápadt bőr, enyhén borostás arc, kifejező szemöldök- és állcsont, mély barna szemek. Ceruzám halkan siklott a papíron, miközben a kész portrét a feladatnak megfelelően formáltam át. Szemeit ragyogó kékre színeztem, orránál a csontot állatiasabbra alakítottam, végül nyakára egy mély karmolás került. Az idő elveszett miközben tökéletesítettem a munkát. Nem voltam biztos abban miért pont Daniel lett az alanyom, ahogy abban sem voltam száz százalék, hogy mit is érzek iránta. Nem lehettem biztos érzelmeiben, hisz’ csak úgy, mint én farkas, ő harapott meg. Mi van, ha érzelmeim nem valódiak? Ha csupán ösztönös kötődés? De a válasz még várhat magára. Mostani kötelességem, hogy helytálljak abban a világban amibe egykoron beleszülettem, és abban amelyik nyolc éve kiválasztott. El fogok menni az Ősiekhez Davinaval, azonban nem most. Magam fogom tanulmányozni a Bestiáriumot, iskolába fogok járni, s majd, ha többet tudok meg mindarról ami valójában körülvesz teljesítem azt a feladatomat, amire a természetfeletti kér. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Felálltam rajzom mellől. Telefonomért nyúltam, s begépeltem az üzenetet Danielnek: </span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<b id="docs-internal-guid-ade41a38-ce8b-6a84-7438-50a5386da314" style="font-weight: normal;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;"><br /></span></b></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Kérlek hozd el nekem a Bestiáriumot! </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Autumn.</span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<b style="font-weight: normal;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;"><br /></span></b></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Nem próbáltam meg nem nyers lenni, semmiféle bűntudatot nem éreztem a tegnap történtek miatt. Nem vártam, hogy Daniel bocsánatot fog kérni, de nekem sem volt rá okom. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Telefonom megrezzent. </span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<b style="font-weight: normal;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;"><br /></span></b></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Fél óra múlva viszem.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Daniel.</span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<b style="font-weight: normal;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;"><br /></span></b></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Csodálkoztam. Gyors, egyértelmű válasz, kérdések és aggályok nélkül. Reméltem, hogy csak túlgondolom az egészet, de nem voltam igazán biztos magamban. Pár perc tűnődés után összepakoltam suliba való holmijaimat, füzeteket, mappákat, tankönyveket. Velem együtt a ház is üres volt. Túl nagy hármunknak, de legalább kényelmes. Céltalanul bolyogtam a szobák között míg az a fél óra el nem telt. Megzörrent a csengő. Az ajtót nyitottam, s a látvány igen csak meglepett. Pontosan ugyan az a tökéletes jófiú jelmezt viselte, amit akkor, amikor a szüleim is itthon voltak. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Ennyire nem kellett volna kiöltöznöd, egyedül vagyok. - köszöntöttem mosolyogva.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Hát jó. - felelte, fülig érő szájjal, s kiborzolta hajából a zselét. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Kezében már ott volt a hatalmas bőrkötésű könyv. Ősi volt, titkos, kiismerhetetlen, csak úgy, mint aki a kezében tartotta. Behívtam. Kiszolgálva magát kabátját feltette a fogasra, a könyvet pedig a konyhaszigetre rakta. Leült az egyik bárszékre, s nekiállt a kocsikulcsával szórakozni. A kis zörgő hang, a csend, és a feszültség keveréke mardosta az idegeimet. Végül egy közhelyes kérdéssel szándékoztam legalább az egyiket kiiktatni. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Kávé? </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Csupán egy igennel bólogatott. Betöltöttem a kávéfőzőt, s miután Daniel elmondta a tej és cukor arányát elindítottam a gépet. Vele szembe helyet foglaltam, s nekiálltam a könyvet lapozgatni. A lapok finoman simultak egymáshoz, halkan siklottak miközben fordítottam. Fél perc sem telt el, s a kávéfőző jelezte, hogy Daniel kávéja készen van. Felálltam, aztán elétettem. Nyugtalanító lassúsággal kortyolt bele a kávéba, ízlelgette, mintha csak a következő sakklépésen gondolkozna. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Igazából miért hívtál? - faggatózott. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Teljesen mindegy mit felelek, hisz’ úgyis kiforgatod a szavaimat, és összeraksz belőle egy olyan választ, amit hallani szeretnél - újra nekiálltam a könyv lapozgatásának, majd hozzátettem -, egyébként csak a könyv érdekel. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Nem néztem fel. Éreztem, ahogy állkapcsa próbált fogást találni, ám nem talált olyan kérdést amivel sarokba szoríthatott volna, így hát meg sem próbálva csak annyit kérdezett:</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Következő lépés? </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Ma kicsit tanulmányozom a Bestiáriumot, holnap pedig iskolába megyek - még mindig csak a lapokat néztem, habár olvasni nem olvastam, végül felnéztem -, és nem, még nem megyek el Davinával. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Autumn… </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Nem! Most pedig kérlek menj el! - utasítottam. </span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<b style="font-weight: normal;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;"><br /></span></b></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Beszélhettünk volna. Ő azonban nem hagyott választást. Megitta az utolsó korty kávét, felállt, s elindult az ajtó irányába. Nyoma sem volt annak a Danielnek, akinek eddig mutatta magát. Semmi humor, szarkazmus, vagy mosoly. Zavart a komolysága, hogy nem próbált ugratni, piszkálni. Hiányoztak a nevetés utáni határozott pillantásai, amit egy újabb halovány mosolyom fel tudott oldani. Már az ajtóban állt, visszanézett, s köszönés helyett csak annyit mondott:</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Vigyázz magadra!</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Bólintottam, s egy szinte láthatatlan mosollyal köszöntem el. Finoman csukta be maga után az ajtót. </span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<b style="font-weight: normal;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;"><br /></span></b></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">***</span></span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<b style="font-weight: normal;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;"><br /></span></b></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Valamelyik középső vagonban ülhettem, s már kb. negyed órája utaztam. Még sötét volt odakint, s csak a búgó neonvilágítás adott kissé vakító fényt. A vonat ablakának dőlve, álmos tekintettel lapozgattam a Bestiáriumot. Habár szemeim a sorokon futottak agyam egészen máshol járt. Davinára gondoltam, arra, hogy miért nem egy farkast küldtek értem, hogy miért küldtek egyáltalán utánam bárkit is. A recsegő hangosbemondó bántotta érzékeny fülemet. A következő megállónál kellett leszállnom, így betettem a táskámba a könyvet, majd az ajtóhoz botorkáltam. Két perc múlva a vonat csikorogva fékezett, én pedig elhagytam a járművet. Néhány percre volt az iskola. A város eléggé idegen volt számomra. Magas épületek, tömbökben álló bérházak és panelek, mindent beton borít, az útról a hó eltakarítva. Az utcákon mintha este lett volna, csupán a nagy nyüzsgés és sok zaj érzékeltette, hogy mennyi is az idő. Mindenki munkába, vagy iskolába sietett - na meg piacra, de ezt szerintem senkinek sem kell bemutatnom. A hétfői melankólia és szmog fojtogatta a parkokban álló facsemetéket, s a szobrokat vastag hókabát takarta. Az iskola kapuján lassan egyre több diák sietett be. Idővel én is eljutottam az épületbe. Nem volt túl modern, ám lepukkantnak semmiképpen nem volt mondható. A folyosó falai mind fehérre meszelve, vállmagasságig lambéria borította. Az erős neonfények most épphogy félhomájt nyújtottak, a kinti sötétség pedig még inkább bizarrabbá tette a hangulatot. Izmaim feszültek, kényelmetlenül éreztem magam a falak között, mintha mindenki pontosan tudná mi vagyok. Iskolatársaim hirtelen egyszerre lettek idegenek, mégis közelibbek, mint valaha. Különböző élőlények szagai keringtek a levegőben, és már fojtogatott. Az épület tele volt hozzám hasonlókkal. Átható farkas és macskaszag kúszott az orromba. Összezavartan kanyarodtam be a legközelebbi mosdóba. Sietve tártam ki az ablakot, s lélegeztem be a reggeli füstös ködöt. Nem esett jól, ám a nedvessége kimosta az alakváltók állati szagát. Valaki megkopogtatta a vállam. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Drága! </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Férfi hang volt. Halk kiáltás hagyta el ajkaimat, miután megfordultam. Egy kedves, mosolygós arcú srác szólított meg. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Nem akarlak elkeseríteni, de ez a férfi mosdó. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Szemem a nyitott ajtóra kúszott, ahol megláttam a táblácskát. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Ooh! - nyögtem ki elvörösödve. - Köszi, hogy szóltál. - “mosolyogtam”. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Felkaptam a táskám, és kissé még szédölögve elhagytam a helyiséget. Nem gondoltam, hogy utánam jön, ám hallottam lépteit a hátam mögül. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Héj, jól vagy? - érdeklődött.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Meglepődve néztem fel, de nem fordultam meg. Próbáltam figyelmen kívül hagyni kérdését, s továbbmenni. Éreztem a bőréből szivárgó csalódotság szagát, de a többi alakváltó szaga pár másodpercen belül elnyomta. Az óra nyolc óra, ötven percet mutatott, így szekrényem felé vettem az irányt. Befordultam a folyosón ahol a legtöbb tároló volt, köztük az enyém is. Megkerestem a 84.-es sorszámmal ellátott szekrényt, majd feloldottam a kombinációt. Bepakoltam a felesleges holmikat és csak az első órára szükséges könyveket és felszerelést tartottam magamnál. Ismét elszédültem, daemus mérge dolgozhatott bennem. Éles érzékeimet még inkább felerősítette, ami már túl sok volt emberi alakomban, városban, ennyi ember és természetfeletti között. Ingerülten csaptam be a tároló fémajtaját. Vártam, hogy mikor megfordulok minden tekintet rám fog szegeződni, azonban nem így történt...mivel már csupán egy perc volt becsengetésig. Sietve kerestem föl a termet ahova mennem kellett. Szerencsémre Morgan tanárnő általában késni szokott. Pár perc elteltével egy tanár be is lépett a terembe, csakhogy ő nem Mrs. Morgan volt. Egy magas, szikár férfi volt, ingben, és sötét zakóban, zöldesbarna szemei előtt szemüveg pihent. Mozgása és beszéde kimért, gyakorlatias volt. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Jó napot kívánok! A nevem Aram Grand. Mrs. Morgan egy otthoni balesetben sajnálatos módon eltörte a lábát, ígyhát én fogom maguknak tartani az anatómia órát amíg a tanárnő fel nem épül. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Hazudott. Szívverés határozott volt, csak úgy mint modora, ám fájdalmasan kiélesedett érzékeim felfigyeltek az apró kilengésre. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Akkor kezdjük is! Nyissák ki a könyvet a 92. oldalon! </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Mindenki úgy tett, ahogy mondta. Megfordult, hogy felírjon valamit a táblára. Felnéztem, hogy mi is az, s ekkor meglepődve láttam egy szimbólumot a nyakán. Egy kört ábrázolt, két függőleges vonallal átszelve. Már láttam, a Bestiáriumba. Lassan lenyúltam érte, majd fellapoztam. Néhány perc alatt meg is találtam. Egy druida pecsét volt, ami az alsó, középső és a felső világok közötti utazást szimbolizálja. Tovább keresgéltem a könyvben, s váratlanul egy lágy érintés zavart meg a tanulmányozásban. Gyorsan fel, majd hátam mögé pillantottam. Grand tanár úr állt mögöttem. Fojtogatott közeli jelenléte, ám a szimbólum a nyakán enyhítette a félelmet, hisz’ ő is közénk tartozik. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Miss. … - tekintete a könyveimen lévő vignettára vándorolt. - Miss. Lamber, nem gondolja, hogy órán nem ilyesmikkel kéne foglalkozni? Lenne szíves ezt átadni? </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Válaszul szúrós szemekkel meredtem rá, fél pillanatra, fakón felvillantottam aranysárga szemeimet. Elraktam a könyvet, ám ő elvette. Halk morgást intéztem hozzá, ellenben ez nem hatotta meg. Az óra további része egysíkúan zajlott le. Tekintetem végig a tanári asztalon pihenő Bestiáriumon tartottam. A zajos kicsengő gyötörte érzékeny hallásom, mégis megkönnyebbülést nyújtott. Mielőtt elhagytam volna a sötét termet odasiettem a könyvért. Lassúságom az bizonyította, hogy Mr. Grand elkapta a csuklóm, ahogy megpróbáltam visszaszerezni a könyvet. Tekintetünk találkozott, s ő csak annyit mondott: </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Veszélyes erőkkel játszol, kis-farkas. - elengedte a kezem. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Ha tudná. - válaszoltam egy flegma mosollyal megfűszerezve. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Elvettem a könyvet, s már majdnem távoztam a teremből, de nem hagyhattam itt egy olyan ember aki válaszolhat. Az ajtóban tanakodtam, viszont sietnem kellett a választással, mert a terem rajtunk kívül teljesen kihalt volt. Végezetül egy keserű sóhaj után megfordultam, s feltettem az első kérdést: </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Maga druida igaz? - idióta kérdésnek éreztem, és kissé lenéző bólogatása erősítette ezt az érzetet. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Drágám, ez nem olyan egyszerű, hogy te druida vagy, te boszorkány, te pedig alakváltó. Ez egy ugyan olyan komplex rendszer, mint természet, de igen, röviden az vagyok. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Kioktatva éreztem magam, bármennyire is igaza volt. Savanykás szájízzel ugyan, de tovább folytattam az információgyűjtést. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit;"><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">- Akkor segítsen! Értesse meg velem mi ez az eltitkolt világ; és … kik azok az Ősiek? Miért borul el az agyam? Miért lesz fekete a vérem? Miért hívnak </span><span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">farkaslélekkel </span><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">született lánynak, ha harapással lettem e világnak a rész? </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Az utolsó mondatra felkapta a fejét. Arca erős vívódásról és tanakodásról árulkodott, de végül azt felelte: </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Segítek. </span></span></div>
<span style="color: #444444;"><br /></span>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Egy kártyát nyomott a kezembe amin egy telefonszám és egy emailcím állt. A becsengő harsogása vetett véget a beszélgetésnek. Elhagytam a termet. </span></span></div>
<div>
<span style="background-color: transparent; font-family: "arial"; font-size: 14.666666666666666px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444;"><br /></span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiG3T9tgll0glfyg5zhu0cqpQ2jVQzeRZAVILWeYm6asrIdFbSmJ3uYHAFe4rren9jXK7-j0V6XwXXF5hJ5NXzJB47Jlwt8PdsKHqXInQC5FWWGokB2ZEsvGC6YBb5l2Hv_K1fpvAsdJiQ/s1600/drawingfur_3-1_stranddrawing.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: #444444;"><img border="0" height="114" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiG3T9tgll0glfyg5zhu0cqpQ2jVQzeRZAVILWeYm6asrIdFbSmJ3uYHAFe4rren9jXK7-j0V6XwXXF5hJ5NXzJB47Jlwt8PdsKHqXInQC5FWWGokB2ZEsvGC6YBb5l2Hv_K1fpvAsdJiQ/s320/drawingfur_3-1_stranddrawing.gif" style="outline: red dashed 1px;" title="" width="320" /></span></a></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 167.5px; top: 2093px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="View the original"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="View the current"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="Magnifier"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="View gallery"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 167.5px; top: 2093px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="查看原始"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="查看当前"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="放大镜"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="查看库"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 167.5px; top: 2093px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="View the original"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="View the current"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="Magnifier"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="View gallery"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 167.5px; top: 2093px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="查看原始"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="查看当前"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="放大镜"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="查看库"></span></span><br />
<span id="pv-float-bar-container" style="display: none;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="View the original"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="View the current"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="Magnifier"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="View gallery"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="查看原始"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="查看当前"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="放大镜"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="查看库"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="View the original"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="View the current"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="Magnifier"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="View gallery"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="查看原始"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="查看当前"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="放大镜"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="查看库"></span></span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/05802804496739669884noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-7143193433297221988.post-85972184116440826112015-10-29T13:29:00.001-07:002016-02-02T07:35:55.538-08:0011. fejezet<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: center;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: x-large;">Felelősség</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit;"><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Nem vagyok más, nem vagyok különleges! Egy harapott farkas vagyok semmi több, akár csak Cora, vagy Daniel falkájából akárki aki nem annak született. Én emberként születtem, mégis mindenki minduntalan azt hajtogatja: </span><span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">a farkaslélekkel született. </span><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ez az uncia is. Olyan áhitattal szólongatott, mintha csak a messiást látná, s ettől nem szabadultam. Hárítottam a felelősséget. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">A lány kissé köhécselve, de felült, s így szólt: </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- A tisztavérű. Te vagy az, ’’ki báránybőrbe rejtőzik,, és mégis egy közülünk. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Nem tudtam mit válaszoljak. Emberként is kék szemeiben megkönnyebbülés tükröződött. Megtalálta amit keresett, engem. Vállig érő platinaszőke haja, és fehér bőre beleillett az északi tájba. Mély bordóvörös ajkait mosolyra húzta. Szólni akart, ám én félbeszakítottam: </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Sajnálom, de összekeversz valakivel. Én - egy pillanatra benntartottam lélegzetemet, majd fokozatosan kieresztettem - nem az vagyok akinek mind gondoltok. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Autumn, a lánynak igaza van. Nem tudom miért, vagy, hogyan, de …</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Félbeszakítottam. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Nincs semmien de - mérgemben felálltam, hátat fordítottam nekik, kifogásokat kerestem, és ott is volt számomra a legkézenfekvőbb - Ha annyira különleges lennék, hogy tudott megfertőzni egy daemus, csak úgy, mint Janat és Corát, ha? </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">A lány felelt, de nem épp úgy, ahogy vártam: </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Drága, a daemusok nem fertőznek. Az lesz démon farkassá aki, letér az útról, s erejét rosszra használja. Ezáltal elveszíti farkas formáját, s groteszk, farkasszű lénnyé - hezitált - szörnnyé lesz. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Igen? Akkor ezt magyarázd el a testemnek is! - utasítottam.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Ismét elöntött a düh, s egyre kevésbé tudtam kontrollálni. Éreztem, ahogy a sötétség végigfolyik vénáimon, majd megmérgezi véremet. Szemfogaim előjöttek, ezt követően karomba martam. Izmaim égni kezdtek, bőröm pedig szakadatlanul egyben akart maradni. Vérem lassan szivárgott ki a sebből. Íze megváltozott. Melegnek, s fémesnek kellett volna lennie a vörös folyadéknak, ehelyett azonban hideg volt és keserű. Vérem piros színét ismét a fekete váltotta fel. A lány felkelt, s közelebb jött. Tágra nyílt szemekkel figyelte feketéllő véremet. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Ez lehetetlen. Mi-mióta tart ez? - faggatózott aggódóan, miközben végigsimított a vágásokon. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Mióta az említett két lány farkasként megtámadott, s belém harapott. - feleltem már így is elégé felzaklatottan, ám arckifejezése még inkább bal jóslatot sugallt. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- A nevem Davina Glaciem. Az ősiek küldtek, hogy találjalak meg, majd hozzalak el. - tovább tanulmányozta sötét harapásomat, de én elrántottam a karom. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Azt elfelejtheted, hogy én bárhova is megyek. Három nap múlva vége a szünetnek és nekem vissza kell mennem a főiskolára. Szeretném élni az életem, és legkevésbé belefolyni a dolgokba. Teljesen normális életem volt, míg Daniel ide nem jött, és szeretném ha ez továbbra is így lenne.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Nagy beszédem után döbbentem csak rá arra, amit Davina hangosan is megismételt:</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Autumn, ez alól nem bújhatsz ki! Farkas vagy, ráadásul több mindannyiunknál. Része vagy ennek a háborúnak akár tetszik, akár nem. - arcvonásai szigorúak voltak, pillantásai élesek, ám álltam őket. A tárgyalás néma volt. Mindegyikünk magában vívódott, miközben a szürke felhők ismét szitálni kezdték a havat. Bőröm lassacskán összeforrt. Újabb heg alkaromon, emberek számára megmagyarázhatatlan seb, amiknek rég el kellett volna tűnniük ám mégsem tették. Nem gyógyultam olyan gyorsan, mint azelőtt. Lehajoltam, s egy kis maroknyi hóval ledörzsöltem az odaszáradt fekete vért. Bármennyire is reméltem, hogy Daniel rám hallgat, nem egy ismeretlen nőre, el sem tudtam elképzelni Daniel ki mellett áll. Segít-e, vagy ő is a távozásomat sürgeti. A kínos csönd egyre nyomasztóbb lett hármunk között, a hideg pedig egyre inkább fojtogatott. A csendet nem megtörve visszasétáltam a fegyverkupachoz. Lehajoltam, s felhúztam a háromujjú bőrkesztyűt, majd felvettem az nyilakkal teli tartót, végül az íjat, s elindultam Daniellel és Davinaval ellenkező irányba. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Hova mész? - kiáltott utánam Daniel. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Vadászni. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">A feszültség egyre csak gyűlt bennem, és ezt valahol le kellett vezetni, farkasomtól azonban nem várhattam segítséget, hisz’ nem tudhattam mikor hagy cserben saját akaratom, s enged a szörnynek ami megfertőzött. Emberként kellett boldogulnom démonjaimmal. Céltalanul barangoltam a fák között. Izmaim megfeszültek. Éreztem. Valami volt a közelemben, halk léptekkel suhant az ágak között, s ekkor megpillantottam. Egy hatalmas fekete holló kezdett károgni a fejem felett. Az íj húrja épp úgy feszült, akárcsak izaim és a madárra céloztam. Mikor már nem lehetett tovább húzni szemfogaim kiélesedtek, szemeim ragyogni kezdtek, s dühömmel együtt szélnek eresztettem a nyilat. Zajosan csapódott a fekete kérgű fába. Az apró szilánkok elérték a hollót, azonban kárt nem tettek benne. A fekete madár kárörvendőn rikácsolt néhányat, majd elszállt a kopasz lombok között. Ingerültségem egyre hangosabb lett a fejemben, ám még így is meghallottam a hátam mögötti motoszkálást. Felhúztam egy újabb nyilat, majd ennek lendületével fordultam meg, s eresztettem el. Felsikoltottam, mikor megpillantottam, amint Daniel mereven, s zihálva a mellkasa előtt tartja a nyílveszzőtt. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Autumn! - kiáltotta. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Ijedten ejtettem ki a fegyvert kezeim közül, s Daniel is fokozatosan feleszmélve eldobta a vesszőt. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Gondolom mára eléggé levezetted a feszültséget. - mondta cinikusan. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Szívem még mindig kalapált, s csak bólogatni tudtam. Daniel felém tartott, majd felvette a holmikat a földről. Kimért, merev mozdulatokkal lecsatoltam a kesztyűt, és beledobtam a nyilak közé. Inaim lassan felengedtek, s szívverésem is kezdett visszaállni a normális kerékvágásba. Elmúlt a harag. Önmagam voltam. Meg kellett bizonyosodnom, így karmaimat kieresztve apró vágást ejtettem mutató ujjammal a hüvelykujjamon. A friss sebből tiszta, vörös vér csordogált. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Elment. - szóltam halkan.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Daniel halovány mosolyra húzta száját, majd hirtelen csókot nyomott a homlokomra. Vér kúszott az arcomhoz, s kevésbé fáztam. Ajkai hidegek voltak, mégis forró nyomot hagytak homlokomon. Reakciójából ítélve jobban aggódott a fertőzés végett, mint ahogy azt én hittem. Karomat mellkasom elő fontam, ő pedig vállamra tette a kezét. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Elhiszem, de el kellene menned Davinaval! Nem tudjuk mi ez, ők azonban lehet. Aggódom érted.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Válasza teljesen kiábrándított.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Vagy a titkos fegyveredért egy háborúban. - mondtam szememet forgatva. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Eltaszítottam magamtól, s hátat fordítottam neki. Daviana itt volt. Átható macska szaga volt, nem olyan volt, mint mi farkasok, más és felismerhető. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Nem. - vágtam rá határozottan - Neked is mondom Davina - kiabáltam körbe - nem megyek sehova. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Autumn … - kérlelt. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Nem foglalkoztam vele, azonban most nem hagytam, hogy ismét hatalmába kerítsen a bennem élősködő daemus. Farkassá alakultam, s az ellenkező irányba indultam. Davina unciaként előjött, s elém állt. Kék tekintete próbált meggyőzni, de mikor látva tiltakozásom hagyott elmenni. Visszapillantva Davina ott feküdt Daniel lábánál. Hiba volt mindeggyiküknek igaza, az árulás tömény szaga elfeledtette velem az igazságot.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<b id="docs-internal-guid-8e669204-b549-1a8a-a967-70259268e029" style="font-weight: normal;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;"><br /></span></b></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: center;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">***</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<b style="font-weight: normal;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;"><br /></span></b></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Késő éjszaka volt, a Hold már teljesen feljött az égre, teljes fehér gömbje lágy árnyékot festett az ágakból a havas talajra. A hó ropogott mancsaim alatt, de hátamat már nem fedte. Farkastestben bolyongtam az erdőben akár egy kísértet. Fejem felemelve bele-beleszagoltam a levegőbe, a hűvös földszag nem tartalmazta olyan állatok nyomát ‘kik nem rég járhattak volna erre, csupán egy róka kihűlt nyomát és a saját kétségbeesésem szagát éreztem. Azt hittem elég hosszú ideje vagyok farkas, hogy maradéktalanul állatként gondolkodjak, mint egy álomban, amiből az erdő közepén ébredek koszosan, átfagyottan. Nem veszed észre mikor léped át a síkot, csak már akkor, ha fölébredtél, most azonban emberi felem nem volt hajlandó abbahagyni a gondolkodást. Éreztem a felelősség súlyát, és nem voltam benne biztos, hogy elbírom. Nem ismertem mi elé állított a természetfeletti, de az emberi kötelessegimmel annál inkább tisztában voltam. Befejezni a főiskolát, Torontóba költözni - vagy legalább is ott dolgozni -, saját lakást szerezni, elhelyezkedni mint illusztrátor, felnőtté válni. Ebben azonban nagyban meggátolt egy másik világ aminek nyolc éve része vagyok, mégsem ismerem. Tudtam, hogy el kellene mennem Davinaval, de emberi életem fontosabb volt.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<b style="font-weight: normal;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;"><br /></span></b></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Féltem … a felelősségtől, attól, hogy életekért kelljen felelnem. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<b style="font-weight: normal;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;"><br /></span></b></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Haza értem. A kerítés erdő felőli oldalán lehajtott fejjel kucorogtam, mint egy kivert kutya, és próbáltam rájönni, mégis mit kéne mondanom anyának. Mikor legutóbb próbált beszélni velem majdnem a szeme láttára alakultam át, a karom pedig tele van harapásokkal, vágásokkal, nem beszélve a combomon lévő kard ejtette sebről, és a folytonos kimaradásokról. Ez nem én voltam. Nem ittam, nem drogoztam, nem lógtam, igaz ezt most sem tettem, a külvilág azonban más keretek között vonja le a következtetéseket. Mióta Daniel eljött és mindent felkavart sokszor megfordult a fejemben, hogy feladom … nem változom vissza, farkas maradok, de ez az emberek szemében gyakorlatilag felér egy öngyilkossággal. Feladni, elmenekülni. Gyakran motoszkált a fejemben a farkas élet, de létezésemnek nem tudtam volna véget vetni. Akármennyire is tartottam a természetfeletti-, vagy az emberi világtól nem hagyhattam cserbe azokat az embereket akik bíznak bennem, még-ha én nem is ismerem őket. Feltűnés nélkül átkúsztam a kerítés alatt, majd visszaváltoztam. Szokatlan érzés volt újra ebben a testben, ám hamar megbékéltem a két lábon járással és a szembeforduló hüvelykujjakkal. A hátsóajtóhoz érve első lendületre nyitottam be a házba anélkül, hogy logikus magyarázattal szolgálhattam volna bárki számára is, az ajtó viszont már nyílt, s nyikorgása egyből elvonta anya figyelmét konyhai teendőiről. Próbáltam úgy tenni, mintha ez egy teljesen átlagos este lenne, egy átlagos anyával és normális lányával, ám én hibádzottam ebből a képből, s ez hamar feltűnt anya számára. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Autumn! - szólt, miközben nem nézett fel a répáról amit szeletelt. Az éles penge szinte már átlátszó karikákat vágott a répából. Idegtépő volt, hogy a vágás koppanásai a vágódeszkán egyre lassabbak lettek, végül abbamaradtak. Hallottam anyám gondterhelt sóhaját mielőtt megszólalt. - Autumn, mit rontottam el? </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Ennél klisésebb kérdésed nincs? - humorom volt az egyetlen fegyverem, de éreztem, hogy nem sok hasznát fogom venni. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Én nem értem. Mindig hosszú ujjú pulóverban vagy, azt már meg sem kérdezem hogyan mentél ki. Köze van ennek ahhoz sráchoz, igaz? - ha tudnád mennyire, gondoltam.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Zöld szemében valódi aggódalom ült. Kérdőre vont ugyan, de tudta, hogy bármit mondok is, az hazugság lesz. Fájt a bizalmatlansága, de mégis tudtam, hogy mennyire jogossan érez. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Én … - belém szorult a szó. A gombóc a torkomban nem akart feloldódni, a gyomrom összeszorult és változás veszélyével fenyegetett. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Kérlek ne gondolkozz hazugságokon. Ha akarod oszd meg veleünk, de tudd, bármikor fordulhatsz hozzánk. - mosolygott.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Mégis találtál még nagyobb közhelyet. Gratulálok! - poénomat még én sem találtam viccesnek. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">A levegő megszilárdult, alig kaptam levegőt, a bűntudat pedig lassacskán a földdel tett egyenlővé. Itt állok a saját anyám előtt, mint valami bárány a kivégzés előtt. Pontosan tudta, hogy hazudok - legalábbis nem mondom el az igazat -, valami elszakadt köztünk, de ha egyszer össze is forr, a csomó meg fog maradni. Rövid, dauertól göndör fürtjei arcába lógtak, máskor derűs, nap csókolta arca most sápadt volt, és csalódott. Tovább folytatta a főzést. Mielőtt végleg feljutottam volna szobámba hozzátette: </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Ha bánt, mond el! - kérte. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Nem járok vele, és nem, nem bánt. - nyelvem végigsiklott szemfogaimon - Senki sem bánthat.</span></span></div>
<div>
<span style="background-color: transparent; color: #444444; font-family: "arial"; font-size: 14.666666666666666px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_Pm25xMCdh9taloYU9MzkfU3Fi7RrVaeiPvGCVci23BwDOnAEElNW0ZzZMhnKtTwFQgB42g3W4Uhm-caqGlbxJMZfbZBkvCHObyqJClo1xBN_Aehc7_ETYV4_HGpMjO0jMEYa1vL_asw/s1600/tumblr_n7bzbqVrS51tea969o1_400.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: #444444;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_Pm25xMCdh9taloYU9MzkfU3Fi7RrVaeiPvGCVci23BwDOnAEElNW0ZzZMhnKtTwFQgB42g3W4Uhm-caqGlbxJMZfbZBkvCHObyqJClo1xBN_Aehc7_ETYV4_HGpMjO0jMEYa1vL_asw/s1600/tumblr_n7bzbqVrS51tea969o1_400.gif" /></span></a></div>
<div>
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: "arial"; font-size: 14.666666666666666px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/05802804496739669884noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7143193433297221988.post-48764015428681816352015-10-04T12:36:00.001-07:002016-02-02T07:35:36.106-08:0010. fejezet<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: center;">
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: center;">
<span style="color: white; font-family: inherit;"><span style="background-color: transparent; color: #444444; font-size: x-large; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Íj és nyíl</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: center;">
<span style="color: white; font-family: inherit;"><span style="background-color: transparent; color: #444444; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit;"><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Daniel elindult nyugat felé. Egy jó darabig követtem őt, mígnem eljutottunk a házig. Az épület háta mögé vezetett, ahol egy régi rozsdásodó vasajtó volt a földben. Daniel lehajolt, majd felnyitotta a bejáratot, s egy alagsor lejárata vezetett lefelé. A poros kőlépcső szilárdan volt összerakva, ám még így is félve követtem Danielt a szűk lejáratba. Dohos pinceszag és por sűrítette a levegőt. Sötét volt odalenn, ragyogó farkasszemeimmel is csak polcok körvonalait tudtam kivenni. Mikor Daniel feloltotta a lámpát egy pillanatra megbotlott a lélegzetem. A falakra íjak, kardok és lőfegyverek tucatjai felszegezve, az állványokon pedig töltények és nyilak sorakoztak. Eléggé világossá vált Daniel, hogyan is értette a </span><span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">,,megmutatom hogyan védd meg magad’’ </span><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">dolgot. Pakolászni kezdett a fegyverek között, majd leemelt a falról egy íjat, majd pár nyilat pakolt egy tartóba, végül egy háromujjú bőrkesztyűt dobott az aljára és a kezembe nyomta. Magának egy nyílpuskát és egy katanát válogatott ki a holmik közül, s néhány apróbb fegyvert. Lent létünk alatt szótlanul figyeltem, ahogy nagy szakértelemmel matat a veszélyesebbnél veszélyesebb tárgyak között. A homályos fény lágyan világította meg hideg tónusú bőrét, s erősebb vonásai látszottak csupán. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Felmehetsz! - utasított gyengéd mosollyal. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Helyeslő bólogatással feleltem és elindultam a felszín felé. Csak kiérve döbbentem rá mennyivel melegebb is volt a pince. A hó apró pelyhekben hullani kezdett, napok óta először. A pelyhek lassú mozgása meglágyította - a különben metsző - levegőt, s az egyre nagyobb formák hamar friss hóréteget képeztek öltözetünkön és a tájon. Daniel balra vezetett, ahol a sűrű, fekete kérgű fák között tökéletesen látható ösvény vezetett vissza a tisztásra. Letette a fegyvereket, így hát én is követtem a példáját. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Először is arra kell rájönnünk milyen fegyverrel bánsz a legjobban. - lassan közelebb lépett a hóban fekvő fegyverekhez, felvette a kardot, majd folytatta - Tudod a farkasoknak ez egy adottság is. Sok minden más, mint az eredeti farkasoknál, még a középkor előtt. Az az időszak sokban megváltoztatott minket, és más természetfelettieket is. Ezért fáj az első átalakulás. Hiába nem a tested fog átalakulni, mégis ez a hagyatéka a daemusoknak. Ők nem olyanok, mint mi. Át tudnak alakulni, de nem farkassá, torz, félig ember, félig farkas lényekké alakulnak, mert a testük nem képes a valódi farkasformát fölvenni. A mi testünk is először változni akar, de a végén valahogy mégis farkasok leszünk, utána pedig már nem fáj. A fegyverhasználat is egy ilyen adottság. A farkasoknak meg kellett tanulniuk harcolni, és ezt a képességet ránk is hagyták. Én a karddal tudok a legjobban bánni, lássuk te mire mész! </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Csodálva hallgattam, ahogy a múltról mesél. Minden egyes ilyen apró információmorzsával közelebb kerültem ahhoz ami és aki vagyok, egyre többet arról mi próbálja meg átvenni a testem felett az uralmat. Szóval vannak deamusok és deamus démonok. Egyre jobb. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Daniel elsőként a kardot mutatta. Úgy forgatta a kezében az éles tárgyat, mintha az csak a karja meghosszabbítása lenne élő izmokkal, idegekkel és vérerekkel. A penge hangtalanul hasította a levegőt, s könnyűszerrel egy mozdulattal megölhetett volna bárkit. Rám került a sor. Daniel átnyújtotta a fegyvert, ami hirtelen jött súlyával mindenestül a földhöz vágott. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Jól vagy? - kérdezte vigyorogva. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Megvagyok. - válaszoltam mérgesen. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Felkászálódtam a földről, s összeszedve valódi erőmet, most már - ugyan két kézzel - könnyedén a magasba emeltem a kardot. Megfontoltan kezdtem hozzá, ám még így is bizonytalanul hadonásztam a nehéz pengével. Daniel látva ügyetlenségem közelebb lépett. Kezébe vette a kardot, majd valamiféle alapállásba helyszkedett.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Ne tárgyként kezeld. Érezd ahogy a penge a részeddé válik, és mozog veled együtt. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Kimérten és lassan elkezdett egy mozdulatsort, majd egyre jobban gyorsított, míg végül a fegyver szinte nem is látszott. A kis bemutatót a kard lába mellé való lerántásával fejezte be, végül átnyújtotta. Próbáltam utánozni minden egyes mozzanatát. Komótosan álltam neki a feladatnak. Ahogy forgattam a nehéz kardot a kezemben pengéje nesztelenül metszette át a levegőt, s amint egyre lendületesebben forgattam a kardot elvesztettem felette uralmamat. Igyekeztem Danielhez hasonlóan befejezni a mutatványt, ám ahogy leeresztettem a kardot hirtelen kegyetlen fájdalom hasított bele a combomba. Felordítottam ahogy a penge a másodperc tört része alatt felhasította bőrömet és izmaimat. A fegyver zajosan hullott a földre, velem együtt. Éreztem ahogy a meleg vér erősen kezdi átitatni farmeromat. A fájdalom minduntalan gyötrelmesebbé vált, s a fagyos levegő még inkább belemart a nyílt sebbe. Véres kezemre pillantottam, s elborzasztott a látvány. Daniel odasietett hozzám. Aggódva próbált karjába venni, én azonban visszautasítottam. Higgadtabban megfigyelve a sebet láttam, hogy nem olyan mély, mint ahogy a fájdalomból ítéltem. A vérzés lelassult, éreztem ahogy izomrostjaim újra egymásba kapaszkodnak, húzták össze egymást, s vérem is egyre inkább alvad. Bőrömön és a nadrágomon lévő vér teljesen megszilárdult, és negyed óra elteltével a vágás után már csak egy csúnya heg és véres bőr maradt. Hiába tudta jól Daniel, hogy perceken belül beforr a vágás, mégis végig ott ült mellettem, míg biztos nem volt benne, hogy teljesen rendben vagyok. Felsegített a jeges földről, majd megkérdezte: </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Biztos jól vagy? Ne hagyjuk inkább abba? </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">A szavak aggódóan siklottak ki ajkai közül, ám én nemet bólintottam és csak annyit feleltem:</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Jól vagyok! Mi a következő? - kemény vigyázó tekintetét egy lelkes mosollyal próbáltam feloldani, s mikor felemeltem az íjat és egy nyilat a földről láttam, hogy már szívesen folytatná az okítást.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Finoman átvette tőlem fegyvert, s halkan magyarázni kezdte a mozdultsort, de többet értettem abból amit láttam. Széles vállai épp úgy megfeszültek, akár az íj húrja. Fél szemét becsukva célzott, majd eleresztette a nyilat. A vessző hasította a levegőt, s ahogy becsapódott összerezzentem. Egy vékony ágat félbevágott, lágy részei felpöndörödtek, kemény kérge pedig szilánkokra tört. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Most próbáld meg te! </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Előszöri lelkesedésem kissé elszállt, s bizonytalanul vettem a kezembe a fegyvert. Kifújtam a levegőt, s a következő határozott lélegzettel együtt feszítettem meg az íjat. Kilélegzett levegőm párája testemmel együtt remegett meg. Kezeim szinte odafagytak a nyíl végére, de végül szabadon eresztettem a nyilat. Sebesen suhant el a megcélzott fa mellett, s a földbe fúródott. Nyomasztó lassúsággal emeltem magam mellé a nyilat. Daniel közelebb lépett. Csípője hozzám nyomódott, finoman átnyúlt a vállam felett, s ugyanazt a mozdulatot vette fel akárcsak én, ezzel segítve az íj helyes fogását és irányítását. Éreztem, ahogy a vér az arcomba szökik, melegséget és rózsa vörös színt adva neki. Daniel ajkai halkan szétváltak, s hűvös lehelete megcirógatja nyakamat. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Ne idegeskedj! Elég ha húr feszül meg, az íjban. Ne csak célozz, képzeld el, ahogy a nyíl belefúródik a célpontba! </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Segített kifeszíteni az íjat, én pedig pont úgy tettem, ahogy mondta. Hátralépett mielőtt észrevehettem volna, hogy egyedül irányítom az íjat, s nekieresztettem a fának. A nyíl pontosan a közepében állt meg. Sikerült. Talán mégsem vagyok annyira más, mint a többi farkas. Büszkeséggel eltelve ugrottam Daniel nyakába. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Sikerült! - mondta halkan, én pedig lelkesen bólogattam. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Öleltem, öleltem mintha mi sem természetesebb lett volna. Nem foglalkoztam azzal, hogy elutasítottam a csókját, hogy nem mondott igazat, csak a pillanat számított, hogy sikerült, és ezt neki köszönhetem. Megköszöntem, hogy őszinte volt. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Folytattuk a gyakorlást. A nyilak gond nélkül siklottak át a levegőn, s találták el a célpontot. Egy tucat nyíl után a kisebb késekkel és tőrökkel folytattuk. Hajoltam is le az egyikért, de ekkor egy árny suhant el a fák között. Majd megint. Nem farkas, zömökebb volt, és szaga is inkább macskaszerű volt. Elindultam a hang irányába, kimérten helyeztem az egyik lábamat a másik után. A hó segítségemre volt, hisz’ elnyelte lépteim zaját. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Autumn?</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Sss - csitítottam el. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Megint. Megállt. Rám meredt hatalmas, kerek tekintetével ‘mely még az ég kékjénél is erősebben ragyogott. Ember volt. Legalábbis belül. Ráordítottam: </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Ki vagy!? - erős, fagyott hangom visszhangzott a hegyek között. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Erre azonban elmenekült, de farkas alakban utána rohantam . Hallottam még Daniel hangját a hátam mögött, ám figyelmen kívül hagytam. Rohantam a lény után. Mancsaim már nem törődtek azzal mekkora zajt csapnak, csak rohantak a puha hóban. A fák között cikáztam a teremtmény után. Barna bundám feszesen rám simult, s melegített. Bele-beleszagoltam a levegőbe. Követtem az állatot, - embert - aki a tisztás másik végén tört ki. Izmaim égtek az üldözés gyorsaságától, de tudtam a leteperéshez is kell erő. Farkas agyam képes volt kikövetkeztetni, ha Daniel irányába hajtom akkor együtt le tudjuk teperni. A havas csalitosból kiérve láttam, hogy egy jókora hópárduccal volt dolgunk. Észre vettem, már Danielt is fekete farkas alakjában. Együtt az állatra rontottunk. Felugrottam, s belemartam uncia - legalábbis a bestiárium szerint - hátába. Macska szerű ordítást hallatott. Daniel a nyakára ment, ám hatalmas mancsival könnyel a földhöz csapta. Meghátráltam egy kicsit, s újra támadtam míg Daniel magához tért. Én is a nyakára mentem, azonban én is a földön végeztem. Hirtelen fájdalom helyett harag öntötte el minden porcikámat. Erővel eltelve pattantam föl, éreztem ahogy a sötétség végigkúszik vénáimban. Gond nélkül tepertem le a termetes unciát, s fogaim még akkor is nyakát szorították mikor mát ember volt. Pulzusom a fülemben dobolt, s minden tompa lett. Váratlanul ez hatalmas lökés zökkentett ki, majd már emberként értem földet. Egy darabig a hóban feküdtem, fejem zúgott, lüktetett, és nem akart szünni. Tenyerembe mélyesztettem karmaim. Fekete vér szivárgott ki sebből. Megkönnyebbültem. A sötétség elhagyta ereimet, s a zúgás is abbamaradt. Felültem. Mikor tekintetem kitisztult láttam, ahogy Daniel egy fiatal lány mellett térdel. Bőre hó fehér volt, platina szőke, vállig érő fürtjei szanaszét lógtak, és szemei még emberként is valódi, mély kék színben csillogtak. Szaporán vette a levegőt, miközben próbálta a sebet begyógyítani amit nyaka, és válla közé okoztam. Keserűség öntött el, én okoztam neki fájdalmat, én hagytam, hogy elárasszon a méreg. Valami megfoghatatlantól vezérelve felálltam, s a lányhoz siettem. Letérdeltem mellé, s a sebre helyeztem kezeimet. Mély lélegzetet véve csináltam valamit - de hogy mit az számomra is rejtély. A lány légzése lassulni kezdett, s a vér is eltűnt ujjaim alól. Meggyógyítottam. Az uncia megkönnyebbülten lélegzett ki. Pár percnyi csönd telepedett körénk, de ezt hamar megtörte a lány hangja.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Te vagy az, ugye? - köhögte. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Én? Én ki? - kérdeztem értetlenül. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">A lány köhögött párat, majd folytatta. </span></span></div>
<span style="color: #444444;"><span style="color: white; font-family: inherit;"><span id="docs-internal-guid-25e12ba2-345c-414d-a4b1-a5fae08e6bcc"></span></span><br /></span>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: left;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit;"><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">- Akiről az ősiek beszélnek. A lány, - fuldoklott a saját izgalmában - a lány ‘ki </span><span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">farkaslélekkel született. </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; color: #444444; font-family: inherit; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoIYg0UVxntZZLWXiUo78OBewBwaekf21bc6uOBtbg8ekeaXeMwWgf1OAeOR52zzrv8AEWs0EGmSs2vF2HdRodtGqaklo-AYf1VmTJr5pxRPXUAOlHfoOzcxUIaVpRqM7ODjcR1Q-kWX8/s1600/tumblr_mgaj37Z0TS1re5q2vo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: #444444;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoIYg0UVxntZZLWXiUo78OBewBwaekf21bc6uOBtbg8ekeaXeMwWgf1OAeOR52zzrv8AEWs0EGmSs2vF2HdRodtGqaklo-AYf1VmTJr5pxRPXUAOlHfoOzcxUIaVpRqM7ODjcR1Q-kWX8/s320/tumblr_mgaj37Z0TS1re5q2vo1_500.gif" width="320" /></span></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="background-color: transparent; color: black; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span></span></div>
<span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 167.5px; top: 2710px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="View the original"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="View the current"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="Magnifier"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="View gallery"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 167.5px; top: 2710px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="查看原始"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="查看当前"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="放大镜"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="查看库"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 167.5px; top: 2710px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="View the original"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="View the current"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="Magnifier"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="View gallery"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 167.5px; top: 2710px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="查看原始"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="查看当前"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="放大镜"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="查看库"></span></span><br />
<span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 17px; top: 2575px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="View the original"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="View the current"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="Magnifier"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="View gallery"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 17px; top: 2575px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="查看原始"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="查看当前"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="放大镜"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="查看库"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 17px; top: 2575px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="View the original"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="View the current"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="Magnifier"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="View gallery"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 17px; top: 2575px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="查看原始"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="查看当前"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="放大镜"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="查看库"></span></span><br />
<span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 167.5px; top: 2732px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="View the original"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="View the current"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="Magnifier"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="View gallery"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 167.5px; top: 2732px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="查看原始"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="查看当前"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="放大镜"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="查看库"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 167.5px; top: 2732px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="View the original"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="View the current"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="Magnifier"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="View gallery"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 167.5px; top: 2732px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="查看原始"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="查看当前"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="放大镜"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="查看库"></span></span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/05802804496739669884noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-7143193433297221988.post-6951588610811501432015-09-19T05:46:00.003-07:002016-02-02T07:35:30.655-08:009. fejezet<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: transparent; color: #444444; font-family: inherit; font-size: x-large; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Sarokba szorítva</span></div>
<span style="color: #444444;"><span style="background-color: transparent; font-family: inherit; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span>
</span><br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Lefagytam. Valójában nem tudtam mi volt olyan rossz abban, hogy ott voltam, azonban Daniel cseppet sem örült a jelenlétemnek. Szóra nyitottam ajkaimat, de egy hang se jött ki a torkomon. Dylan nem zavartatta magát, tovább lapozgatta a kopott könyve. A csendet Daniel haragtól karcos hangja törte meg: </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Mit keresel itt? -vont kérdőre, de elképzelni sem tudtam miért ilyen dühös.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Téged kerestelek és Dylant találtam, ő pedig későséggel segített is. - habár az igazat mondtam, tüdőmet szorítani kezdte a szégyen és a bűntudat. Kiskorom óta bárki lekorholt - akár ok nélkül is - gombóc szorult a torkomba. Fogalmam sem volt mire ez a zsigeri reakció, de ott volt, s kezdett megfojtani.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Mégis miben?</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Többet akartam tudni a daemusokról, ő pedig megmutatta a Bestiáriumot. Miért nem beszéltél még róla? - közelebb léptem, hogy enyhítsem a feszültséget. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Nem tartottam fontosnak. - most már ő sütötte le a szemét.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Nem tartottal fontosnak egy több-száz éves könyvet amiben le van írva minden ami természetfeletti? Olcsóbb kifogásod nincs, mert csak apró van nálam?</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Csend lett. A levegő sűrű lett és nehéz. Lélegzetem lelassult. Nem tudtam Daniel mit titkol el előlem. Mi olyan titkos abban a molyrágta könyvben? A szótlanságban a porszemek szinte kiabáltak. Néha Dylan fordított egyet, de a lapok se bírtak csendben elsimulni egymás mellett. Percek teltek el míg valaki vette a bátorságot, hogy megszólaljon. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Na jól van gyerekek. Nagyon sok értelme van annak, hogy várjuk míg minket is beleírnak ebbe a dohos papírkötegbe. - monda mosolygott, miközben összedörzsölte tenyereit.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Mindenki megfordult, s lassan felkocogtunk a lépcsőn. Dylan utolsóként behajtotta a hatalmas faajtót a hátunk mögött, végül kulcsra zárta. A két fiú kikísért a nappali helyiségbe, több falkatag is a helyiségben volt. Feszélyezve éreztem magam a közelükben, idegenek voltak számomra, s ráadásul én jöttem az ő otthonukba. A kínos csendet szinte tapintani lehetett. Pár perc múlva Daniel megbökte az oldalamat. Felnéztem rá. Fejével az ajtó felé intett, majd szemeivel kérdő pillantást vetett rám. Válaszul csak helyeslően bólogattam. Elindultam a kijárat felé. Láttam, hogy még valamit odasúg Dylannek, aki utána elkezdett beszélni a többi farkashoz, mi pedig elhagytuk az épületet. A hideg levegő belemart a bőrömbe, a fagy nem kímélte testemet. Daniel nem sokáig váratott magára, már a verandán vitatkozni kezdett velem. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Minek jöttél ide? - förmedt rám. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Már válaszoltam. Tudod esetleg jó lenne tudni mi folyik az ereimben. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Mit számít az? Évek óta farkas va… - félbeszakítottam.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Nem a farkasságról van szó! Arról, hogy miféle démon gyötri Corát és, hogy mikor száll meg engem is!</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Vártam, hogy válaszoljon, de csak állt. Bele-belerúgott a hóba, kabátzsebében turkált. Forrongtam a dühtől, át akartam változni, s rá vetni magam. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit;"><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">- Miért neveztél úgy </span><span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">a lány aki farkaslélekkel született</span><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">? Én nem vagyok tisztavérű farkas, te haraptál meg. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Daniel továbbra sem felelt. Hallgatása egyre csak provokált, s változásra késztetett. Ugyan a levegő -8 C° körül lehetett bőröm mégis forrt. Lüktetni kezdett a csuklóm, s rápillantva láttam, hogy vénáim koromfeketék. Át kellet változnom, ha nem akartam, a fertőző démon felülkerekedjen rajtam. Szemeim sárgán szikrázni kezdenek, körmeim karmokká nyúltak, majd farkasbundámban elloholtam. Rohantam mint még soha. Nem egy állatot üldöztem, vagy engem egy másik farkas. A saját kételyeim üldöztek és tudtam azok elől nem menekülhetek. Nem kellett sok ahhoz, hogy halljam Daniel mancsainak dobogását az erdő fagyott talaján. Még magasabb sebességre kapcsoltam. Éreztem ahogy a levegő átáramlik a tüdőmön. Minden egyes ugrással jobban égtek izmaim, de képtelen voltam megállni. Vállam fölött hátrapillantottam, megnéztem milyen messze jár tőlem a fekete farkas. Mire visszafordítottam volna fejemet a helyes irányba a talaj elfogyott mancsaim alól. Több szaltó után szántottam végig a havat, végül egy tuskó állított meg. Sajgott minden porcikám. Fel sem keltem, csak feküdtem a fagyos hóban. Vártam, hogy a fájdalom enyhüljön. Megráztam fejemet, fel akartam tápászkodni, de valami megállított. Visszaestem a talajra. Kinyitottam a szemem, s láttam, hogy Daniel fekete farkasként magasodik fölém. Vicsorogni kezdtem, de ő mit sem törődött vele. Kikászálódtam alóla, majd emberként sétáltam a másik irányba. Elszorult a torkom, s hányinger fogott el. Egy könnycsepp gurult le arcomon, s nyoma szinte megfagyott a hideg széltől. Úgy éreztem lelkem pont olyan sivár és hideg, mint az északi táj., mintha saját farkasom marcangolta volna, de valójában a mögöttem álló fekete farkas volt az. Én csak mentem tovább. Hallottam ahogy Daniel már két lábon közeledik felém. Mikor utolért vállamra tette kezét. Kirázott a hideg. Nagy levegőt vettem, majd tovább indultam, de visszahúzott. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Autumn. - mondta halkan. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Kérlek most engedj el! - válaszoltam határozatlanul. Karmaimat tenyerembe vájtam. Meleg vérem lassan csorgott ki ujjaim alól. Habozva ugyan de, fokozatosan az apró cseppek a fagyott talajon landoltak, s megolvasztották maguk körül a havat, végül egyé váltak vele. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Autumn. - szólt gyengéden. Megszorította csuklómat. Abban a pillanatban eleresztettem tenyerem. Karmom hegye festékként fröcskölte szét véremet a földön. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Engedj el! - hangom egyre inkább elcsuklott. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Végül mégis eleresztette vállamat. Kimérten lépegettem hazafelé. Nem változtam át, nem akartam sietni. Hazafelé elmélkedve arra gondoltam nem akartam hisztizni, de éreztem, hogy az a valami rág belülről. A legkisebb indulattól is erőre kapott. Farkasom ezúttal megmentett, de ki tudja meddig maradok önmagam. Míg újabb és újabb elméleteket gyártottam, láttam, hogy házunk már emelkedik előttem. Elértem az ajtóig. Minél halkabban próbáltam belépni rajta. Az ajtó nyikorogva zárult mögöttem. Kabátom lerakása után a nappaliba igyekeztem. Anyukám egy bögre teával a kezében és felhúzott szemöldökkel az arcán felém fordult. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Autumn beszélnünk kell. - mondta egy nagy légvétel kíséretében. - Annyit jársz el otthonról. Mi van veled? Hová mész? - fejét rázva közelebb lépett, s végigsimította az ugyan halvány, de még látszó harapást alkaromon, amit még Jana okozott. - Drágám mi ez itt? - végignézett könyökömön és karjaimon. - Tiszta kék, zöld vagy. Autumn az igazat! Most! Hol jártál? </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Sehol. - válaszoltam lesütött szemekkel, majd kirántottam kezeimet szorításából. Mi mást felelhettem volna?</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Autumn! - hangja egyre erősebb lett. - Felelj! </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Sehol! - nem akartam kiabálni. A pulzusom a fülemben dobolt, s észrevettem, vénáim ismét egyre sötétültek. A félelem és a harag táplálta azt a valamit, és az enyéimre éhezett. Nem tudom, hogy felvillant-e a szemem, az viszont biztos, hogy karmaimat éreztem ujjaim végén. Egy laza lökéssel kikerültem anyukám és a szobám felé vettem az irányt. A vitrinben láttam, hogy szemeim aranysárgán ragyognak. Légzésem szapora lett. Ő azonban csak kiabálva jött utánam. Nem tudhatja meg mi vagyok. Sarokba szorítottak. Farkasom menekülni akart, de sehova se mehettem. Csak követett, mint az árnyék, azonban sikeresen feljutottam a lépcsőn és bejutottam a fürdőszobába. A mosdókagylóra támaszkodtam, próbáltam megnyugodni, de sikertelenül. Néztem a tükörben ahogy szemfogaim megnyúlnak. Hallottam ahogy anya dörömbölt az ajtón. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Autumn! Autumn, jól vagy? - kiabálta. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Nem bírtam tovább. Sarokba szorítottak. A félelem és a menekülés képtelensége rosszabb volt, mint a bennem szunnyadó sötét bestia. Átalakultam. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Drágám! - dörömbölt anyám az ajtón. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit;"><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Emberi lényem próbálta visszafojtani a morgást ami a torkom mélyéről akart föltörni, de képtelen voltam, csaknem elvonyítottam magam. Elmém homályossá és ösztönössé vált. Halk csengést hallottam a bejárati ajtó felől. Anyám léptei gyorsan dörögtek le a lépcsőn. Fél perc múlva nyikordult az ajtó és ismerős hang szűrődött be rajta. Félelemtől homályos elmém képtelen volt fölismerni. Anyám lenn maradhatott, csak az idegen lépteit hallottam. Bátortalanul kinyitotta az ajtót. Egy női alak magasodott előttem. Prüszköltem és morogtam. Közelebb lépet, én azonban hátráltam. Hirtelen lendületet vett, ezzel beletaszított a zuhanyzóba. Látásom elhomályosult. Ijedtemben állkapcsommal feléje kaptam. Erre válaszul oldalról orromba vágott. Megengedte a zuhanyt. Forró víz csordogált bundámon, melegsége lágyan simogatott. A lány jelenléte is valamiért egyre nyugtatóbbá vált. Feltápászkodtam. Nedves szőröm szaga szívódott a párába. Tekintetem kitisztult. Láttam ahogy a lány felém hajol. Vörös tincsei nedvesen tapadtak arcára. Világos bőre kipirult a gőztől. Zöld tekintete biztonságot árasztott. </span><span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Lydia. </span><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Tekintetem nem ragyogott többé. A zuhanyzó falához dőltem, s imérten lihegtem. Testem megborzongott, majd visszaváltoztam. Folytatva ritmusos lélegzetem, lassan ajkaim elváltak egymástól és megszólaltam: </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Sajnálom - nem bírtam a szemébe nézni - ma-majdnem ... - képtelen voltam folytatni. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Megharaptál. - suttogta. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Ugyan feléje fordultam, de tenyereimbe temettem arcomat. Dadogva kezdetem újra mondanivalómat. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Köszönöm. - nem tudtam értelmesebb dolgot összerakni, szavaim őszinték voltak, de cseppet sem éreztem őket hihetőnek. Körmeimet kapargattam és ujjaimmal babráltam. Lydia közelebb jött. Elém guggolt, s beszélni kezdett: </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Állj fel! - szavai szigorúak, de mégis gondoskodóak voltak. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Felém nyújtotta kezét, én pedig elfogattam segítségét. Ruhámról patakzott lefelé a víz. Lekaptam egy törölközőt a fogasról, mielőtt elhagytuk volna a fürdőszobát. Lydia szobámig kísért. Kint maradt még ázott ruhám átvettem egy bő pulóverre és melegítőre. Szégyenlős mosollyal nyitottam ajtót. Láttam, hogy Lydia - mindig csinos - ruhája is kissé vizes lett, hosszú hajfürtjeivel együtt. Odanyújtottam feléje a törölközőt, ám visszautasította. Én az ágyra huppantam, ő pedig leült az íróasztalom előtti székre. A kínos csend lehűtötte a levegőt. Eltartott egy darabig míg vettem a bátorságot ahhoz, hogy megszólaljak. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Köszönöm - suttogtam bűnbánóan. - és sajnálom, hogy a baleset óta nem hívtalak, tudod párszor találkoztam Daniellel. - elpirultam, igaz nem hazudtam, de Lydia számára az volt, hisz’ ő a találkozást sosem az eredeti jelentésében használja.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Na mi van? A kölyökktyából végre belevaló szuka lett? - gúnyos hangja mosolyra késztetett és arra, hogy kispárnámat arcába dobjam. A puha tárgy huppanása után Lydia csak húzta a szemöldökét. A végén mindegyikünkből kitört a nevetés. Jól esett egy pillanatra elfelejteni mindent. Egy darabig még beszélgettünk. Elmesélte legutóbbi randijait. Halvány mosollyal hallgattam történeteit. Kb. két óra múlva indult hazafelé, mikor arcom vonalai komollyá váltak. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Valami belém költözött, csak úgy mint Janába és Corába. Átveszi felettünk az uralmat. Felettem még nem aratott győzelmet, de bármelyik pillanatban engem is elragadhat.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Nem felelt. Lehorgasztott fejjel indult a bejáratiajtó felé. Mielőtt végleg elköszöntünk volna alig hallhatóan annyit mondott: </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Mikor farkas voltál, az íriszed fekete volt. - suttogta, majd becsukta maga mögött az ajtót. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Lábaim földbe gyökereztek, torkomat pedig fojtogatta a kétségbeesés. Elkaptak. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Szobám felé vettem az irányt, s feljutottam anélkül, hogy beszéltem volna anyával. A szobám félhomályában vettem magamhoz egy könyvet. Gyűrött ágyamon olvastam a hosszú sorokat, ám nem tudtam odafigyelni a jelentésükre. A levegő egy idő után kezdett befűlni. Letettem a könyvet. Bukóra akartam nyitni az ablakot, de megláttam valamit az üvegre tapasztva, a szél tépte a kis papír lapot, s levettem mielőtt elveszthettem volna. Kanyargós, fekete betűket róttak rá a betűket. Kinyúltam érte, majd magamban olvastam az írást. </span></span></div>
<span style="color: #444444;"><b id="docs-internal-guid-b59be122-f093-bc18-ca5e-2f4a76d354dc" style="font-weight: normal;"><span style="color: white; font-family: inherit;"><br /></span></b>
</span><br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Kérlek találkozzunk a nagy tisztáson! Holnap 16:00. Gyere el!</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Daniel</span></span></div>
<span style="color: #444444;"><b style="font-weight: normal;"><span style="color: white; font-family: inherit;"><br /></span></b>
</span><br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Nagy lélegzetet véve gyűrtem tenyerembe a papír fecnit, majd lendülettel a szemetes kosárba hajítottam. </span></span></div>
<span style="color: #444444;"><b style="font-weight: normal;"><span style="color: white; font-family: inherit;"><br /></span></b>
</span><br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 700; text-decoration: underline; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Másnap, fél négy körül </span></span></div>
<span style="color: #444444;"><b style="font-weight: normal;"><span style="color: white; font-family: inherit;"><br /></span></b>
</span><br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Szobámban gubbasztva bámultam az ablakon. Gondolkodtam teljesítsem-e Daniel kérését. Szívem az erdő mélyébe húzott, makacs agyam azonban nem eresztett. Azzal nyugtattam magam, hogy anyum úgyis egész nap lent takarított, vagy a kanapén állt - pontosabban ült - őrséget, nehogy elhagyjam a házat. Nem beszéltem vele. Képtelen voltam a szemébe nézni. Végül addig bámultam az erdő hótól roskadozó fáit, a hívogató magaslatokat, míg úgy döntöttem elmegyek. Nem mehettem ki az ajtón, így az ablakot választottam. Csupán egy pulóvert találtam odafenn, amit gyorsan magamra kaptam. Kiléptem a erkélyre. Felálltan a korlátra, s ugorva hagytam el azt. Zuhanás közben alakultam át. Földre érve izmaim elnyelték a becsapódást és ennek lendületével vetettem át magam a kerítésen. Gyorsan loholtam, orom hideg páraként csapta ki lélegzetem. Az erdő friss fenyő és mély föld illata szöges ellentétben állt, azonban mégis tökéletes összhatást keltett. Mancsaim könnyen vették az akadályokat, s a már kemény hó még inkább segítette a haladást. Fürgén kerülgettem a már korhadt farönköket és kiszáratt bozótosokat. Percek alatt elértem a tisztáshoz. Talán kicsit korán lehetett, mert Danielt nem láttam sehol. Beleszagoltam a levegőbe. Éreztem jelenlétének illatát, ám túl távoli volt ahhoz, hogy lássam. A patak mentén gyalogolni kezdtem. A vízfolyás egyre szélesedett, a kövekben meg-megbotlott a folyam, fehér habot hagyva maga után. Elérkeztem a malom romhoz. Már csak egy teljesnek mondható fala állt. Odaléptem a mohával és borostyánnal borított maradványhoz. Ujjaimat végigsimítottam a puha növényeken. A málló agyagtégla érdes felülete a krétájéra emlékeztetett. Lépteket hallottam hátam mögül, de úgy tettem mintha elkerülte volna figyelmemet. Egyre közeledett az ,,idegen’’. A levegő megmozdult bal karom mellett. Mielőtt meglephetett volna egy gyors mozdulattal elkaptam csuklóját, s kezemet késként nyakához szorítottam. Kissé önelégült, de inkább kihívó mosoly ült az arcomon. Néhány másodperc után szabadon eresztettem. Párat hátrébb lépett, majd megszólalt. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Szóval eljöttél. - halk szavait szinte csak a szél ismétlése juttatta el füleimhez. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Igen. - nyomasztó csend telepedett meg a levegőben. Személyem enyhíteni kívánta a helyzetet, így újra belekezdtem a harcművészethez hasonlítani akaró mozdulatokba, ám Daniel pillanatok alatt, játszi könnyedséggel a roskadozó falhoz taszított. A köztünk lévő tér feszélyezően kicsit lett, s növekedés helyett, egyre apróbbnak bizonyult. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Meddig akarod játszani ezt a macska-egér játékot? - suttogta, s hűvös lehelete lágyan simogatta nyakamat.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit;"><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">- Ameddig el nem kapsz. - válaszoltam mosolyogva, szavaim lágyak voltak, s forró gőzként hagyták el ajkaimat, majd kibújva karja közül, farkasként tova rohantam a tisztás túloldalára. Láthatatlan gesztusai - akármennyire is ellenálltam - elfeledtették velem a tegnap történteket. Elfelejtettem a hazugságot, ami inkább csak eltitkolás volt, azt, hogy anyám majdnem megtudta mi is vagyok valójában, hogy engedtem a démonnak. Hátam mögül hallottam Daniel követő mancsainak trappolását. Egy pillanatra elhalkult a dobogás, s éreztem, ahogy Daniel rámveti magát. Néhányat bukfenceztünk mire mindegyikünk stabilan állt lábain. Percekig kutyakölykök módjára birkóztunk. Párszor belekaphatott a bokámba, hol én kerültem előnybe, hol ő. A puffanások felfogta a hó, a harapások nem fájtak, csak ,,játék’’, gyengéd birkózás. Farkasként más volt. Nem volt fiú és lány, állatként nem voltak erkölcsök, de erkölcstelenség sem. Nem számított, hogy két nőstény, két hím vagy nőstény és hím játszik együtt, emberünk mégis ott volt, és nem hagyta, hogy figyelmen kívül hagytuk. Végül talán fáradságból is, de főleg férfiúi büszkeségének megőrzése érdekében hagytam, hogy leteperjen. Ugyan farksbőrben volt szemeiben látni lehetett a büszke mosolyt. Mindegyikünk visszaváltozott. Feljebb csúsztam, de még mindig a hóban ültem. Egymás szemébe néztünk. Daniel tekintete lassan elvesztette kobaltkék fényét, s mély, barna pillantása nem mozdult el rólam. Egyre közelebb hajolt hozzám. Az űr eltűnt közülünk, csakhogy én kitértem csókja elől. Elhúzódtam tőle, majd felálltam a hóból. Szurkált a gondolat, hogy nem árulja el mi volt azon a lapon, hogy fogalmam sincs mit jelent </span><span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">a lány aki farkas lélekkel született.</span><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> Képtelen voltam elfelejteni. Gyötrő csend telepedett közénk, s még a szél sem mert mozdulni, nehogy még feszélyezőbb legyen a helyzet. Megkönnyebbültem mikor a hó ropogni kezdett a hátam mögött. Daniel vállamra tette kezeit, s halkan szólt: </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Sajnálom. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit;"><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Erőt kellett vennem magamon. Válaszolnom kellett, tudtam ha nem teszem örökre elveszítem. Már hallottam, hogy elindul az ellenkező irányba. </span><span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Szólalj meg!!! </span><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Utasítottam magamnak. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Daniel - láttam, hogy visszafordul - kérlek maradj! - nagyot nyeltem, ám mikor megpillantottam a halovány mosolyt az arcán fellélegeztem. - Valójában miért hívtál ide? </span></span></div>
<span style="color: #444444;"><br /></span>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit;"><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">- Autumn, tudom mit akarsz hallani, - pillanatnyi csönd lett, levegőt vett, és folytatta - de nem tudom miért hívnak az Ősiek a </span><span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">farkaslelkű lány</span><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">nak. Én csupán annyit tehetek, hogy megmutatom, hogy hogyan védd meg magad. - válaszolta mosolyogva.</span></span></div>
<div>
<span style="background-color: transparent; font-family: "arial"; font-size: 14.666666666666666px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444;"><br /></span></span></div>
</div>
<div>
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit;"><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span>
</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqU7-ZALGYbxv_FWHwVfUnKdGTrHBChkaOEUNrYue4OPTITIuqgvsEtq4IFNLLuqYIChv2oha922czlDBChFx8IM50z-ihLxAftCaUxbgATQNnNkKcTFbytmNEX7tmaregX20YWrZO1Kw/s1600/tumblr_mfgygonMPc1rl1ws4o1_250.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;"><img border="0" height="208" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqU7-ZALGYbxv_FWHwVfUnKdGTrHBChkaOEUNrYue4OPTITIuqgvsEtq4IFNLLuqYIChv2oha922czlDBChFx8IM50z-ihLxAftCaUxbgATQNnNkKcTFbytmNEX7tmaregX20YWrZO1Kw/s320/tumblr_mfgygonMPc1rl1ws4o1_250.gif" style="outline: red dashed 1px;" title="" width="320" /></span></a></div>
<span style="background-color: transparent; color: #444444; font-family: inherit; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span></div>
<span style="color: #444444;"><span style="color: white;"><br /></span>
<span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 167.5px; top: 3989px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="View the original"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="View the current"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="Magnifier"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="View gallery"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 167.5px; top: 3989px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="查看原始"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="查看当前"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="放大镜"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="查看库"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 167.5px; top: 3989px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="View the original"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="View the current"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="Magnifier"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="View gallery"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 167.5px; top: 3989px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="查看原始"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="查看当前"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="放大镜"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="查看库"></span></span></span><br />
<span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 167.5px; top: 4033px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="View the original"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="View the current"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="Magnifier"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="View gallery"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 167.5px; top: 4033px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="查看原始"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="查看当前"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="放大镜"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="查看库"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 167.5px; top: 4033px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="View the original"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="View the current"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="Magnifier"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="View gallery"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 167.5px; top: 4033px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="查看原始"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="查看当前"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="放大镜"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="查看库"></span></span><br />
<span id="pv-float-bar-container" style="display: none;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="View the original"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="View the current"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="Magnifier"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="View gallery"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="查看原始"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="查看当前"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="放大镜"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="查看库"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="View the original"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="View the current"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="Magnifier"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="View gallery"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="查看原始"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="查看当前"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="放大镜"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="查看库"></span></span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/05802804496739669884noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7143193433297221988.post-62280739372774799342015-09-09T09:39:00.002-07:002016-02-02T07:35:25.458-08:008. fejezet<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-size: x-large;">Bestiárium</span></span></div>
<span style="color: #444444;"><span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 700; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span>
<span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 700; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: inherit;">Napokkal később</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b id="docs-internal-guid-3811909c-b2f8-562e-1b3f-65e4a6ec8b47" style="font-weight: normal;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;"><br /></span></b></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Ismét az erdőben voltam, próbáltam megtalálni hol lakik Daniel. Az előző alkalomból kiindulva emberi formámban nem sokra mentem az emlékek felidézésével, így hát levedlettem emberi mivoltomat és farkasként próbáltam az épület nyomára bukkanni. Az átváltozás segített, érzékeim még élesebbek, és a farkasságból fakadóan a külvilág egy része elveszik. Nem felejtem el ki vagyok, hogy mit akarok, de sok dolog megszűnik. Eltűnnek a zavaró dolgok, a burok amiben emberként vagyok és megakadályozza, hogy észrevegyem az mi az orrom előtt van. Farkasként az ösztönök vezérelnek, nem rágódom a problémákon, Danielen, Corán, sem pedig a daemusokon. Nem gondolkodtam, csak mentem előre az erdőben, hagytam, hogy a tudatalattim vezessen. Néha be-becsuktam a szemem, beleszimatoltam a levegőbe. Húsz perc, fél óra séta után az erdő kezdett megváltozni. A fák ritkulni kezdtek, már inkább csak vékony ágú bokrok nehezítették haladásomat, a hó alig ért bokáig, s néhol kilátszott az ősz avar. Úgy éreztem itt lesz valahol, és visszaváltoztam emberré, habár hiba volt. Ismét elvesztem a kétségek között, s nem tudtam a lényegre koncentrálni, próbáltam arra folytatni az utamat amerre farkasként mentem volna, de hiába. Tehetetlenségemben leültem egy tuskóra. Pár perc után motoszkálásra lettem figyelmes. A lény hideg föld, és friss fenyő illatot árasztott, farkas szaga volt, és ismertem is ezt az illatot, Dylan volt az, s pár pillanattal később elő is jött a fák és bokrok közül. Három méterrel előttem állhatott meg, majd átalakult. Arcvonásai keményebbek voltak, mint Danielé, mégis roppantul hasonlítottak. Melegzöld szemei barátságosnak látszottak, de valami mégis volt mögöttük. Néhány perc kínos csönd után nekem szegezte a kérdést: </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Mit keresel itt? - hangja keménynek, kissé talán ellenségesnek is hatott. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Danielt, pontosabban ahol lakik, - mély levegő után folytattam - szeretnék többet tudni arról a világról amit idehurcoltatok, a különböző lényekről, de főként az okokról. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">- A Bestiáriumot keresed, igaz? </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">- Ha abban benne van amit tudni akarok, akkor igen. - feleltem határozottan. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">- Talán én segíthetek. - mosolygott, majd farkassá alakulva elrohant abba az irányba, ahonnan jött. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">Téltől fakó, emberi bőrömet barnás farkasbundára cserélve követtem Dylant. Öt percet ha loholtunk a cserjésen keresztül míg ritkulni nem kezdett, ahol már két lábon is folytathattuk az utat. Néhány magasabb fenyő után a fák alacsonyabbá, és alacsonyabbá váltak, végül elértünk egy elég nagy, kissé lankás tisztásra. Ekkor már láttam, hogy egy hatalmas ház magasodott előttem. Csupán ámulni tudtam. Volt vagy három emelet, plusz padlás. Falai részben kőből, részben fából voltak. Tetőzetének ébenfája kesernyés, ugyanakkor édes illatot árasztott magából. Tátott szájjal bámultam kidolgozott erkélyét, tornácát, fakeretes üvegablakait. Az épület szinte az erdőbe olvadt. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">- Valami ilyesmit képzeltél el? - kérdezte halkan. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">- Azt hiszem, de mégis honnan tudtátok, hogy ez itt van? - érdeklődtem. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">- Daniel dédapja hagyta rá, és a falkára. Először nem értetem miért kell költöznünk, de igazából, jó a hely, ám miután találkoztam veled már tudtam. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">Miattam? Gondoltam magamban, majd kérdő pillantást vetettem rá, ő azonban csak vállat vont. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">- Be kellene menni.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">Bólogattam, Dylan pedig az ajtó felé intett. Követtem. A tornácon halkan ropogtak a lécek, ahogy ráhelyeztük a súlyunkat, ám az ajtó szinte meg se nyikkant, jól olajozott zsanérjai nem csaptak zajt. A berendezést akár modernnek is lehetne nevezni, de az ódon falak nem feledték el az időt. Délcegen álltak, s tűrték, hogy több évtizede tartják az épület súlyát. Folyosók minden fele, mindegyikből szobák ágaztak el, bonyolult labirintushoz hasonlítva. A tapétát meghagyták, s el sem tudtam képzelni hány éve simulhatnak a falakhoz. Egy-két farkassal is találkoztunk, de nem kérdőjelezték meg ottlétem. Mentek a dolgukra, ám egyszer csak belefutottunk egy ismerős arcba, kinek hatalmas légvételébe is beleborzongtak a falak. Vörös fürtjei lobogtak gyors léptei hatására. Kék szemei kikerekedtek, homloka ráncos lett a meglepődéstől, talán kissé a dühtől is. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">- Ez a ribanc mit keres itt?! Már a saját házunkba is be kell rángatni? </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">Fogait meresztette, szemei kéken szikráztak és kutya módjára morgott, s szinte már vakkantott, de én se hagytam magam. Nyakamon az erek elsötétedtek, szemem arany színben ragyogott, szemfogaim most talán még a szokásosnál is hosszabbra nyúltak. Adrenalin szintem az égbe szökött. Már ütésre emeltem a kezem, azonban Jana elkapta alkaromat, s éreztem, ahogy karmai egyre jobban a bőrömbe csúsztak. A normálisnál kicsit sötétebb, de még nem fekete vérem egyre több vércsepp szaladt a könyököm felé, majd onnan a padlóra. Jana egyre jobban szorította a karomat, ismét azt éreztem, mint mikor belém mart, vérem pedig mindig sötétebb lett. Jana írisze véremmel együtt feketedett, azonban ekkor hallottam meg Dylan megmentő szavait. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">- Ha lehet a szukák máskor vitassák meg a hierarchiai helyzetüket, mert most van fontosabb dolgunk is. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">Ugyan kicsit megsértődtem a megszólításon, de legalább eleresztett. Karom lüktetett, a tompa fájdalom pedig az öt apró sebben koncentrálódott. Jana karba tett kézzel, és öntelt mosollyal méregette véres karmait. Szeme teljes megvetéssel meredtek rám, mikor látta, hogy sikerült fájdalmat okoznia. Dylan pár perc múlva, egy vastag, fehér rongyot nyújtott, amit a karmok nyomaira szoríthattam. Jana egy elhalványult vigyorral köszönt és ahogy elment mellettem - csak a móka kedvéért - még taszajtott egyet rajtam. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">- Sajnálom! </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">- Nem kell sajnálnod! Csak mond meg mi baja van velem? - érdeklődtem miközben elhagytuk a nappalit. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">- Féltékeny - válaszolta halkan. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">- De mégis mire? - kérdésem talán érthetetlenebbül szaladt ki a számon, mint szerettem volna.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="color: white; font-family: inherit;"><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">- Inkább azt kérdezném a helyedben, hogy</span><span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> kire</span><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> féltékeny. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">Szemöldökömet húztam, de amint viszonozta a gesztust azért a kuncogás is kicsúszott ajkaimon. Dylan is mosolyra húzta a száját. Csendben sétáltunk át egy széles folyosón, mikor Dylan hangja megtörte a hallgatást. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="color: white; font-family: inherit;"><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">- Tudod, Daniel beszélt valami olyasmiről, hogy te más vagy, mint mi; mielőtt idejöttünk volna csak úgy nevezett téged: </span><span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A lány ki farkaslélekkel született.</span><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> Beszélt egy könyvről amit sokan ismerünk, a </span><span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Bestiárium, amiért jöttél</span><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">. Ebben a könyvben természetfeletti lények, legendák, mondák, kódok vannak összesítve, de kellett lennie valami másnak is benne, mert mintha középtájt egy oldalpár lapjai jóval vékonyabbak, mint a többi. Talán össze volt ragasztva a papír, hogy elrejtsenek valamit, de majd megmutatom - bólintottam. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="color: white; font-family: inherit;"><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Dylan intett, hogy kövessem. Ahogy keringtünk a folyosókon át az ódon falak szinte megszólaltak. Két-három folyóson mehettünk még keresztül, míg egy nagy faajtó előtt nem álltunk. Dylan zsebeiben kezdett turkálni, végül egy hatalmas vaskulcsot húzott elő belőle. Beletette a zárba, majd három fordítás után kattant az ajtó. Egy alagsorra nyílt, s csak egy rideg kőlépcső vezetett lefelé. Dylan csak annyit mondott csukjam be az ajtót magam után. Így is tettem, s egy pillanatra minden korom sötétbe borult, ám egy halk kattanás után felkapcsolódott a villany. Az izzó körül a porszemcsék lassú táncot jártak, néha rá-rátapadtak vagy az villanykörtére, vagy a plafonra. Könyvekkel teli polc magasodott velem szemben, előtte egy íróasztal, a falak szimpla fehérre meszelve. Dylan végighúzta ujjait a könyveken, gerincüket vizsgálta, majd leemelte egyet. Vastag, ősi könyv volt, borítója szarvasbőr lehetett, s kerek betűkkel volt ráfestve a cím: </span><span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Bestiárium</span><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">. Belelapozott. Lapjai sárgák, néhol molyok rágták, vagy láng által kreált sérülés volt rajtuk. Azonban akármilyen régi is volt a betűk mindenhol feketék és tökéletesen olvashatók voltak. Dylan az asztalra tette, s a tartalom jegyzék elemzése után felnyitotta a könyvet a vérfarkasok című fejezetnél.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">- Ez lenne az - bökte ki. - nem sokat tudok mondani. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">- Daniel beszélt nekem a daemusokról.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">Dylan hallgatott, tekintete aggódó volt, ám én kérdő pillantásokat vetettem rá. Nem szólt semmit, ígyhát elkezdtem lapozgatni a könyvet. Minden egyes lénynél a sorrend egyforma volt: eredetmonda, anatómia, képességek, történelem, feljegyzések. A vérfarkas utáni lény a nagual volt ami a képek alapján leopárd, vagy jaguár alakváltóként tudtam volna jellemezni. Meglepődve - és talán kicsit csalódottan - fedeztem föl, hogy nem csak mi farkasok vagyunk alakváltók. Sokféle lény, mint a jubák azaz gepárdok, unciák tehát hópárducok, couguarök akik a pumák; ‘kik hozzánk hasonlóak a counok azaz coyotok, vulpek pedig a rókák, de még órákig sorolhatnám csak az alakváltókat, de különböző démonok, lelkek, druidák is fel voltak sorolva. Lapozgatás közben meg is találtam a lapot amiről Dylan beszélt, s amint megláttam meg is törtem a csendet.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">- Talán Daniel talált valamit. Ki kéne szedni belőle ha ő vette ki. - tanácsoltam. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">Hirtelen az ajtó megnyikkant, s léptek hallatszottak a hátunk mögül. Mikor megfordultam, egy sötét alak lépegetett le a lépcsőn. Leértekor arcát bevilágította a lámpafény. </span></span></div>
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; text-align: justify; white-space: pre-wrap;">- Mit akartok ti kiszedni belőlem? </span><br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYiGaDTJy6_IPaeEgrsNbZ5VfWGU62lrPnT13zW1vBvJToC4uqxFfUf2zvdHEIS7xwfGZSQcs-dBMZjqUOJS4W-y7W4ZuFeBaH4lF1YH-AGkKBPc8Ox3UAA8Hqx0UEWaImivx49qDGhJk/s1600/book.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: white;"><img border="0" height="170" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYiGaDTJy6_IPaeEgrsNbZ5VfWGU62lrPnT13zW1vBvJToC4uqxFfUf2zvdHEIS7xwfGZSQcs-dBMZjqUOJS4W-y7W4ZuFeBaH4lF1YH-AGkKBPc8Ox3UAA8Hqx0UEWaImivx49qDGhJk/s320/book.gif" title="" width="320" /></span></a></div>
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-family: "arial"; font-size: 14.666666666666666px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/05802804496739669884noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7143193433297221988.post-84930324041590807352015-09-03T08:48:00.002-07:002016-02-02T07:35:19.078-08:007. fejezet<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: center;">
<span style="line-height: 33px; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-size: x-large;">Lupus Daemus</span></span></div>
<div style="line-height: 1.38;">
<span style="background-color: transparent; color: #444444; font-family: inherit; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span></div>
<div style="line-height: 1.38;">
<span style="background-color: transparent; color: #444444; font-family: inherit; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Fájdalom. Minden porcikám remegett, a bőrszíj bőrömbe mart, fülem mellet láncok csörögtek. Arcomon verejték, szemeimből könny folyt. Fogaimat meresztettem, szemeim sárgán ragyogtak, majd íriszemet elöntötte a sötétség. Heves légzésembe belefájdult a tüdőm. Szabadulni akartam. Menekülni. Ölni. A két homályos folt előttem Cora és Daniel volt. Vér csordogált a csuklómon. Nem érdekelt a pokoli fájdalom, egyszer csak a világ lassulni kezdett, a bőrszíj elpattant. Szabad voltam. Elvesztettem a kontrollt. Daniel felé rohantam, s minden izmom erejével rávetettem magam. Másodpercekkel később pólójának és bőrének darabjai vájódtak körmeim alá. Vadul téptem a mellkasát, de nem ellenkezett. Miután meggyőződtem róla, hogy halott Corához siettem. Nyakánál fogva a falhoz szorítottam. Morogtam, ordítottam rá, majd magamhoz szorítottam. ,,Utolsó kívánság’’ Gondoltam végül karmaim végigszántották torkát, ő pedig holtan zuhant a földre. De ennyi nem volt elég. Egy démon marcangolt belülről, s ha nem etetem engem fal fel. Felrohantam az ódon ház pincéjéből, de egy árva lelket sem találtam. Kitörtem az ajtón, s farkas alakban száguldottam végig az erdőn, majd a városon, csak egy szagot követve. Tíz perccel később emberként kopogtattam egy ház ajtaján. Lydia nyitott ajtót. </span><br />
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-style: italic; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Helló szépség! - mondtam, de válaszképpen csak egy sikolyt kaptam. - Ennye Lydia! Már köszönni se tudsz? </span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; color: #444444; font-family: inherit; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A falhoz szorítottam, s láttam a szánalmas, könyörgő pillantását. Néztem egy darabig, mikor fulló hangon megszólalt. </span><br />
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-style: italic; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Autumn - köhögte - Autumn! - és egy karmolással vetettem véget életének. </span><br />
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-style: italic; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Tessék? - kérdeztem majd ledobtam élettelen testét. </span></div>
<span style="color: #444444; font-family: inherit;"><b id="docs-internal-guid-0da5a4fd-93cf-3b61-e354-8763e54b5f4e" style="font-weight: normal;"><br /></b>
</span><br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; color: #444444; font-family: inherit; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Rettegve ébredtem, lepedőmet szőr és verejték borította, ágyneműm karmolásokkal volt szaggatva. Egy pár pillanatig még éreztem éles szemfogaimat a számban, tenyerem pedig véres volt, s ujjaim még mindig karmokban végződtek. Értetlenül ültem gyűrött, megtépázott takaróim között. Az ágyam úgy festett, mint egy kutya fészke. Nem tudtam elképzelni, mit tegyek. Elmodjam-e valakinek? Ha igen, akkor is, mit mondhatnék? Álmomban lemészároltam három barátomat? Míg ezen tűnődtem nekifogtam a takarításnak. Erőtlenül keltem ki az ágyból. Feloltottam a villanyt. Pupilláim fájdalmasan gyorsan szűkültek össze, a hirtelen támadt világosságra. Ágyam így még pocsékabbnak látszott. Nekiálltam a romok eltakarításának, takarómról és párnámról lehúztam az ágyneműt, majd kinyitottam az ablakot. A jeges éjjeli szél hozzásimult meztelen karomhoz, libabőrt és enyhe reszketést hagyva maga után. Közelebb léptem az ablakhoz, majd kiráztam a lepedőt és a huzatokat. A farkasszőrtől és izzadtségtól megszabadított lepedőmet visszaterítettem az ágyra, ám az ágyneműkkel még volt egy kis feladatom. Az egyik fiókból előkerestem a varrókészletet. Leültem a szőnyegre és elkezdtem összeölteni a karmaim által hagyott kisebb nagyobb vágásokat. Fáradságomba és álmomba belefeledkezve férceltem össze az anyagot, azonban félálmomból felébresztett egy figyelmetlen tűszúrás amit ujjamon okoztam. Rá sem hederítve folytattam tovább a munkát, ám egyre sötétebb vér kezdett lecsorogni az ujjamon, ami végül szinte teljesen elfeketedett. Ijedten kaptam az ajkaimhoz, hogy kiszívjam a vért. Fémes, meleg íze kellemetlenül töltötte meg a számat. Újra rápillantva vérem normális, élénkpiros színű volt, s egy utolsó csepp után abbamaradt a vérzés. Kissé rémülten ugyan, de befejeztem a varrást. Miután visszatettem a takarót és a párnát fekhelyem ismét eredeti állapotában volt, fáradtan dőltem bele, ekkor azonban hideg fuvallat simított végig lábaimon, s rájöttem, hogy sem az ablakot nem zártam be, sem pedig a villanyt nem kapcsoltam le. Lomha léptekkel közeledtem az ablakhoz, hogy bezárjam, ezt meg is tettem, majd leoltottam a villanyt. Újra ágyba fekve, fáradtan,kétségektől gyötörve, de álomra hajtottam a fejem.</span></div>
<span style="color: #444444; font-family: inherit;"><b style="font-weight: normal;"><br /></b>
</span><br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="color: white; font-family: inherit;"><span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 700; text-decoration: underline; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Másnap délután</span><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></span></div>
<span style="color: white; font-family: inherit;"><b style="font-weight: normal;"><br /></b>
</span><br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; color: white; font-family: inherit; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Néma volt az erdő, a hó mindent befedett, kávészínű bundámat is beleértve. Mikor egészen a sűrűjében jártam emberré alakultam. Beszélnem kellett Daniellel. Próbáltam felidézni, hogy hova vitt, hisz’ ő is ott kell, hogy legyen, ám képtelen voltam előásni az emlékeket. Nem voltak nagy sérüléseim, azonban mikor Jana - vagy az a valami a szemében - belém mart, mintha a harapása lecsapolt volna belőlem minden csepp életerőt. Le kellett volna tudnom győzni, de képtelen voltam. Ha Dylan és Daniel nem segít velem együtt Lydia is halott lenne. Teljesen elvesztettem az eszméletem, és hiába is próbáltam keresni tudtam, hogy nem idézhetek fel egy olyan emléket amit át sem éltem. Fél órát barangoltam az erdőben céltalanul, próbálva ráakadni Danielre és az épületre, ami feltehetően az otthona. Váratlanul léptekre lettem figyelmes, apró, gyámoltalan léptekre. Lassan fordultam a hang irányába. Pár másodperccel később egy idősebb szarvasborjú sétált ki a fák közül. Már nem volt olyan kicsi és védtelen, nagyjából akkora volt, mint én farkasként. Óvatos léptekkel közeledett felém, mintha tudná mi vagyok. Közelebb érve beleszagolt a levegőbe, fekete orra ritmusosan vibrált ahogy analizálta a levegőt, az én szagommal együtt. Amint tudatosult benne furcsa kettősségem, mely mind két ellenségére emlékeztette futásnak eredt. Láttam ahogy fürgén szedi vékony lábait, játszi könnyedséggel kerüli ki az erdő akadályait, de ekkor felsikoltottam. A semmiből egy hatalmas farkas ugrott elő. Bundája hó fehér volt, szinte láthatatlan a téli erdőben, s szemei zafírkéken ragyogtak. Nem farkas volt, vérfarkas, Cora. A szarvas fél pillanattal ezelőtt itt állt előttem, most pedig holtan fekszik Cora mancsai között. A borjú szerencséjére Cora pontosan tudta, hogy kell ölni. Nyakát megragadva roppantotta el az állat nyakcsigolyáit. A szarvas vére vörösre festette a farkas bundáját mihelyt feltépte és lakmározni kezdte a vad tetemét. Hiába tűnt azonban bármilyen brutálisnak is nem avatkozhattam közbe. Én is tettem már ilyet azelőtt, és túl természetes dolog volt ahhoz, hogy bármit is tegyek ellene. Habár a szarvas halott, megbizonyosodhattam afelől, hogy Cora át tudott alakulni anélkül, hogy valami megszállta volna. Néhány másodperccel később egy grafitszürke pundájú farkas próbálta elorozni kora zsákmányát. Körözni kezdtek egymás és a test körül, morogtak, vicsorogtak egymásra. A levegő felforrt körülöttük, szinte még a hó is elolvadt lépteik alatt. A kisebb szürke támadt először. Ugrott, mart, majd visszahőkölt. Cora felnyüszített mikor a másik farkas fogai a bőrébe hatoltak. Ezen felbuzdulva Cora teljes erejével nekirontott a tolvajnak. Figyeltem, ahogy a két farkas marakodik a tetemen, ám kezdett elfajulni. Sem egy farkas, sem egy vérfarkas nem viaskodik egy zsákmányon életre-halálra. Cora zafírkék írisze sötétülni kezdett, egyre erőteljesebben taszította a földre a kis szürkét. </span><br />
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Cora! - ordítottam teli torokból, ám nem figyelt fel a hangomra. - Cora! - próbáltam újra, azonban ismét eredménytelenül. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; color: white; font-family: inherit; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Mély levegőt vettem. Beeresztettem a jeges erdőt a tüdőmbe, a csontjaimba, a lelkembe. Visszanézve a csatára szemeim már aranysárgán ragyogtak. Morogtam és kieresztettem metszőfogaimat. Rohanni kezdtem feléjük, majd ugrás közben átalakultam. Corára vetettem magam. Mellkasának tömött, fehér szőrét a szarvasborjú és a másik farkas vére borította. Mélyen belenéztem fekete szemeibe. Cora nem volt sehol. Tekintetében végtelen, üres sötétség ült. Nem akartam bántani, de az a valami túszként tartotta fogva Corát. Visszaalakultam emberré. Szorítottam a fehér farkas torkát. Kezeim remegtek, nem voltam kész arra, hogy öljek, még nem, ám a lény Corában nem csillapodott. Éreztem, ahogy karmaim a bőre alá csúsztak. Az állat zihálni kezdett, s fekete vért köhögött fel, ám Corának még volt annyi ereje, hogy hosszú, hátsó karmaival a gyomromba rúgott. Felordítottam, éreztem amint lecsorog a vér a hasamon, s a ruha lassacskán felszívja a piros folyadékot. Nem engedhettem el. A végsőkig szorítottam a torkát, mikor a farkas hirtelen rángatózni kezdett a kezeim között, majd elvesztette az eszméletét. Pánikba estem. A legutóbb visszaváltozott. A farkas némán feküdt a hóban, fehér bundáját mások vörös vére, s saját feketéje fedte. A lágy porhó lassan temette be mozdulatlan testét. Sós könnyek gyűltek szemeimbe, csíptek, s alig bírtam nyitva tartani őket. Hallottam a motoszkálást a hátam mögött amint a fiatal szürke farkas felállt, mire mellém ért már ember volt. Világos barna, kissé szürkés - bundájához hasonló - haja enyhén göndör fürtjei lazán lógtak, gesztenyebarna szemében tükrözött a fiatalság, és a félelem - valószínűleg - új formája miatt. Tizenhat, tizenhét éves srác lehetett. Bizonytalanul föltette a kérdést:</span><br />
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Hogy hívták? - halk hangja elveszett a levegőben, ám pár másodperc alatt kivettem szavait. </span><br />
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Cora. - válaszoltam elcsukló hangon. Kezemet az ő vére borította. Nem is volt valódi, fekete, mintha egy démon vére volna. Könnyek közt sétáltam Corához. Végigsimítottam a puha szőrt a fején és a nyakán. </span><br />
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Sajnálom Cora, annyira sajnálom - de nem tudtam befejezni. Zokogni kezdtem. A könnyek lassan csordogáltak, le arcomon, ám a földet, már nem érték el ahogy ráfagytak a bőrömre. Rádőltem a mellkasára, beletúrtam puha bundájába. Óvatosan végigsimítottam fehér szőrét a szemei mentén. Próbáltam belenézni, ám azt hittem többé képtelen leszek rá. Ekkor azonban megláttam ahogy lassan kinyílnak zafírkéken ragyogó szemei. </span><br />
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Cora! - kiáltottam, sírva fakadva. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; color: white; font-family: inherit; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A fehér farkas felült, s hagyta, hogy szorosan átöleljem. Életben volt. Tekintete, pedig tiszta és gyönyörű. Halkan megkértem, hogy változzon vissza. Így is tett. Nem foglalkozva közönségünkkel emberként is átöleltem. Habár kicsit értetlenül nézett rám, de finom mosolyra húzta a száját. </span><br />
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Szóval ti is farkasok vagytok? - vágott közbe az ismeretlen, fiatal srác. </span><br />
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Nem, mi vérnyulak vagyunk! - válaszolta Cora elég cinikusan és lekezelően ahhoz, hogy a gyerek elszégyellje magát, én pedig oldalba bökjem. Eljátszott meglepődését és előbbi válaszát tekintve Corába visszatért az élet. Bőre már nem volt olyan sápadt és reakciói is olyanok voltak, mint előtte. Nem halt meg, de ez a pár percnyi eszméletlenség is elég volt, hogy gyilkosnak higgyem magam. Felsegítettem a hóból, majd a fiúhoz fordultam: </span><br />
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Kihez tartozol? - kérdeztem köntörfalazás nélkül. </span><br />
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Ez meg hogy érted? - értetlenkedett a fiatal farkas. Szemeiben látszott, hogy fél, ám gőzöm sem volt róla, hogy Corátó vagy épp tőlem. </span><br />
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Ki az alfád? </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; color: white; font-family: inherit; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Pár másodpercnyi szünet - vagy gondolkodás - után folytatta. </span><br />
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Daniel Michaels. - most már több vér futott az ereiben, de még mindig meg volt szeppenve. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; color: white; font-family: inherit; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Bólintottam, majd szigorúan hozzá tettem: </span><br />
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Menj haza! </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; color: white; font-family: inherit; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Az ismeretlen fiú szó nélkül alakot váltott, majd eltűnt az erdőben. Néma volt minden, a hó a legtöbb zajt teljesen elnyelte, és Corával sem szóltunk egymáshoz percekig. Végül ő vette a bátorságot és föltette azt a kérdést amit én is nagyon szerettem volna tudni: </span><br />
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Mi történik velem? - kérdezte könnyes szemmel. </span><br />
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Nem tudom, de mindannyiunkkal történik. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; color: white; font-family: inherit; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Válaszomra értetlenül nézett, s hallottam, ahogy nagyot nyel mikor előrántottam karmaimat. Tenyerembe mélyesztettem a karmaimat, s lassan szivárogni kezdett belőle a néha vörös néha teljesen fekete vér. Cora szemei kikerekedtek, arca elsápadt. Sietve előkaptam, egy zsebkendőt, hogy elállítsam a vérzést. Miután tenyeremen, már csak négy apró heg látszott, így szóltam: </span><br />
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Figyelj beszélek Daniellel, - feltéve ha megtalálom, gondoltam - ő tudni fogja, tudnia kell. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; color: white; font-family: inherit; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Igaz Cora egyetértően bólintott, de láttam, hogy félt, képtelen volt elrejtenie szapora szívverését és még -8 C° fokban is verejtékező homlokát. </span><br />
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Ki kell kapcsolnod. Már remeg a kezed a félelemtől. Át tudsz változni? - érdeklődtem, s próbáltam nem támadó lenni. </span><br />
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Megpróbálhatom. - bólintottam. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; color: white; font-family: inherit; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Szemei kéken kezdtek ragyogni, szemfogai és karmai kiélesedtek. Higgadtan lélegzett, beszívva az erdő minden egyes illatát. Átalakult. Rámosolyogtam, majd én is felvillantottam egy pillanatra aranysárga szemeimet, s válaszul természetesen is kék szemi felragyogtak, és talán még mintha farkasként egy halovány mosolyt láttam volna a szája szélén, mielőtt elviharzott a fák között. Igaz már magányosan, de én is viszonoztam gesztusát. Hirtelen a hátam mögött egy hang zökkentett ki az idilli pillanatból, s rémisztett halálra. </span><br />
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Jól csinálod! </span><br />
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Baszd meg, Daniel! - vágtam rá, ahogy a mellkasomhoz kaptam ijedtemben. Fel fordultam miközben folytatta, de már nem haragudtam.</span><br />
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Az enyéim harapták meg, de mégis hozzád tartozik. - mosolygott, de nem egészen értettem miért. - Alfa vagy, mindig is az voltál, csak nem volt falka amit irányíts. </span><br />
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Gondolod? - kérdeztem kicsit szarkasztikusan, mikor közelebb léptem, ő pedig mosollyal az arcán bólogatott. - Nem kéne ilyen kiegyensúlyozottnak lenned, Cora megint teljesen elvesztette a kontrollt. Daniel, majdnem megöltem! De nem csak vele történik. Láttad az olajzöld folyadékot Jana szája szélén, és mondtam, hogy Corának is ez volt legelősször, de nem ez a legborzasztóbb. A vér, a vérük el-elfeketedik - képtelen voltam folytatni, hisz’ ezzel be kellett ismernem, hogy az a valami engem is megfertőzött, de muszáj volt a sarkamra állnom - elfeketedik, csak úgy, mint az enyém. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; color: white; font-family: inherit; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Kieresztettem karmaimat, s egy apró vágást ejtettem a felkaromon ahonnan ismét csordogálni kezdett a sötét vér. Daniel gondterhelten dörzsölte a homlokát. </span><br />
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Daemus vér. - felelte - Az még rendben van, hogy Cora, vagy akár mi, de nem, lehetetlen, hogy te is. </span><br />
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Mi én is? Én miért nem kaphattam el? Egyáltalán mi az a daemus? - kihűlt bennem a vér, rettegtem attól, hogy mi lehet a testemben. </span><br />
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Nem érdekes, az a lényeg, hogy már nem jönnek, itt vannak. - elhallgatott egy pillanatra - Mik a daemusok? Teljes nevükön Lupus Dameus azaz démon farkas, de nincsenek egyedül. Két dolgot akarnak. A vérünket vagy a hódolatunkat! Ők is vérfarkasok, de olyanok akik eladták lelküket az ördögnek, a vérük fertőző és ezzel képesek irányítani, ahogy Corát és Janát irányították. Ha ők felfedik valójukat szemük nem ragyog, fekete lesz, teljesen fekete. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; color: white; font-family: inherit; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Elborzattam. Tudtam, hogy farkasnak lenni, nem fenékig tejfel, de rettegtem. Egy démon vére csorog az ereimben, aki bármelyik percben átveheti felettem az irányítást. Átfagytam, ám remegő lélegzetem koránt sem ennek volt betudható. </span><br />
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Köszönöm. - mondtam. Falkan és megfontoltam fújtam ki a szavakat, nem akartam, hogy megérezze a félelmet. </span><br />
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Mit? - kérdezte Daniel meglepve. </span><br />
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Hogy őszinte vagy. - feleltem kissé lehorgasztott fejjel. </span><br />
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Nem félsz? </span><br />
<span style="color: white;"><span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">- Nem, nem félek … </span><span style="font-family: inherit; font-style: italic; line-height: 1.38; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">rettegek.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="font-family: Arial; font-size: 14.666666666666666px;">
<span style="color: white;"><span style="font-family: "arial"; font-size: 14.666666666666666px; font-style: italic; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span>
<span style="font-family: "arial"; font-size: 14.666666666666666px; font-style: italic; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="font-family: Arial; font-size: 14.666666666666666px; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<ul style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<li dir="ltr" style="font-size: 14.666666666666666px; list-style-type: disc; vertical-align: baseline;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYTEIGQATPNRMavwnRHCMd9Crj-4PnN38m8SyDjvNxfB-jG07gFL5xUl-FdhcH8EdI96LO1gso5kedb5M07LqYTqFPvCqQZGeP7pyBBTLoDJjRI8sxzy6Tm8zl5PcTHjI1IG3eYf32k4Y/s1600/tumblr_mqrs2oTMPP1rd3hhgo1_400%252B%25282%2529.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;" title=""><span style="color: white;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYTEIGQATPNRMavwnRHCMd9Crj-4PnN38m8SyDjvNxfB-jG07gFL5xUl-FdhcH8EdI96LO1gso5kedb5M07LqYTqFPvCqQZGeP7pyBBTLoDJjRI8sxzy6Tm8zl5PcTHjI1IG3eYf32k4Y/s320/tumblr_mqrs2oTMPP1rd3hhgo1_400%252B%25282%2529.gif" style="outline: red dashed 1px;" title="" width="320" /></span></a></div>
</li>
</ul>
</div>
<span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 167.5px; top: 3787px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="View the original"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="View the current"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="Magnifier"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="View gallery"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 167.5px; top: 3787px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="查看原始"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="查看当前"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="放大镜"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="查看库"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 167.5px; top: 3787px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="View the original"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="View the current"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="Magnifier"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="View gallery"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 167.5px; top: 3787px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="查看原始"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="查看当前"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="放大镜"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="查看库"></span></span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/05802804496739669884noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-7143193433297221988.post-34302768453116961962015-08-10T05:21:00.001-07:002016-02-02T07:35:13.134-08:0015 Feliratkozós Különkiadás<div style="text-align: center;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: x-large;">Lydia</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 14.666666666666666px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">El-elfötétült a világ. Farmerom átszakadt, és vértől volt nedves. Bőröm égett, mintha a rőt farkas karmai forró vasak lettek volna. Gyorsan vettem apró lélegzeteim, ahogy pánikolva néztem, hogy Autumn az állat szorításában vergődik. Kezemet az üvegre tapasztva próbáltam felállni, de a véres bilincsekként ható vágások minduntalan visszahúztak. Eközben Autumn karját eleresztette a farkas, ám szemfogai újra fogást találtak. Feladtam a próbálkozást. Tehetetlenül feküdtem a havas teraszon, arra várva, hogy Autumn után újra engem vegyen célba. Ahogy a percek órák hosszúságával teltek csaholásra lettem figyelmes, s egy pillanattal később két farkas szökellt át a kerítésen. Tekintetük épp úgy ragyogott mint Autumné. A nagyobbik, fekete, a vörösre vetette magát, míg a másik, szürkés, kissé homokszínű bundájú finoman távolabb húzta Autumnöt. A fekete farkas játszi könnyedséggel teperte le a vöröset. Két megmentőnk emberi alakot öltött, míg támadónk pár percig eredeti formájában maradt. A magas srác addig szorította vörös állat torkát míg morgása köhögésbe nem fulladt, majd ő is emberré alakult. Támadónk hosszú, vörös fürtjei takaróként fedték a havat, sápadt ajkaiból sötét, olajzöld folyadék szivárgott. Miután jólfésült segítőnk feltámogatott, a vörös hajú lány nem törődve letörölte szája széléről a furcsa váladékot. Sötét hajú, mély, barna szemű barátunk szó nélkül Autumnhoz sietett, karjába vette, majd arra utasította - ezek szerint - Dylan nevű alakot, hogy rajtam segítsen. Felém nyújtotta karját, meleg-zöld pillantása arra bíztatott, hogy keljek fel. Dylan vállába kapaszkodva, sántítva követem az Autumnöt tartó srácot az erdő irányába. Támadónk távolságtartón haladt mögöttünk. Dylan néhány perc múlva szinte némán megszólított: </span></span><br />
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 14.666666666666666px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Lydia! Ugye? - bólintottam - Erről nem beszélhetsz senkinek! Bármit is láttál az nem létezhetne. Eleget szenvedtünk azért, mert megbíztunk az emberekben. - belekezdett valamibe, ám lenyelte. Arcvonásai gondterheltek lettek, közben azonban düh, talán irigység volt mimikájában. - Tudod Lydia, ahogy látom fontos vagy Autumnnak, ezáltal Danielnek is. - sóhajtott, de nem fejezte be. Ajkait morzsolgatva kereste a szavakat.</span><br />
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 14.666666666666666px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- És? - nem tudtam mit is gondoljak. Habár Dylan kívülről melegszívű fickónak látszott, csak ez alatt a pár perc alatt rá kellett jönnöm, hogy valami nincs rendben. </span><br />
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 14.666666666666666px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Semmi, felejtsd el! Inkább szedd a lábad, mert elég csúnya ez a seb. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 14.666666666666666px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Nem válaszoltam. Daniel már nem látszott a sűrűben. Fényképeztem ugyan az erdőben, de ennyire messzire sosem merészkedtem. A hó lágyan szállingózott, s ahogy egyre mélyebben a fák között voltunk, úgy lett egyre kisebb a fehér takaró. A fenyők kérge szinte teljesen feketébe burkolódzott, ám éles koronájuk továbbra is mély, zöld színű, királyi magasságuk mellett aprónak és jelentéktelennek éreztem magam. A hideg némileg enyhítette a fájdalmat a lábamban, azonban a valódi téli ruházat hiánya egyre inkább a hipotermia határára taszított. Ujjaimat egyre kevésbé éreztem, bőröm hófehér volt. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 14.666666666666666px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Körülbelül negyed óra gyaloglás után egy tisztásra értünk, s közepén egy hatalmas, ódon ház magaslott. Több száz éves vadászkastélynak látszott, mégis stabilan állt alapjain. Autumn a veranda lépcsőén ült, az egyik oszlopnak támaszkodva. Testileg valamelyest éber volt, ám tekintete nem itt járt. Daniel ezalatt a kulcsot kereste. Miután sikeresen kinyílt az ajtó, Daniel már be is vitte Autumnöt a házba. Pár percbe beletelt míg sajgó lábammal mi is beértünk az épületbe. Belépve évszázadokat utaztam az időben. Az öreg falakon egy-egy hajszálrepedés futott végig, mintha csak a villámként akartak volna belecsapni a fakó tapétába. Semmi műanyag nem volt az épületben. Az ajtók, a bútorok egytől-egyig mind valódi fából voltak. Illatuk néhol kissé áporodott volt, de igazi, és időt álló. Pár ember lézengett a házban, ám nem vettek rólunk tudomást. A folyosókból több szoba és közlekedő nyílt. Az egyikben volt két ágy, s az egyiken már Autumn feküdt. Ruhája vállánál és karjánál vérrel volt átitatva, csak úgy, mint az én farmerom. Itt már sem Daniel, sem pedig Dylan nem kapkodott. Daniel levette Autumn kabátját és pulóverét. A szobában lévő szekrényből gyolcstekercseket, gézlapokat és jódot vett elő. Daniel megfontoltan látta el a harapott sebeket, mindeközben Dylan az sérüléseimet orvosolta. Térd alatt levágta a farmerom szárát. Már az is fájdalmat okozott, ahogy a hideg fém a bőrömhöz ért. A gézlapokat átitatta a barna folyadékkal, majd óvatosan a karmolásokra helyezte azokat. Felszisszentem az érintésre, mire Dylan kérdően nézett rám. </span></span><br />
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 14.666666666666666px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Jól vagyok! - mondtam összeszorított fogakkal. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 14.666666666666666px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">Dylan bólintott, s folytatta a sebek befedését, végül szimpla gézzel rögzítette. </span></span><br />
<span style="color: white; font-family: inherit; font-size: 14.666666666666666px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Köszönöm. - húztam halovány mosolyra ajkaimat. </span><br />
<span style="color: white; font-family: inherit; font-size: 14.666666666666666px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Nincs mit. - felelte több érdeklődéssel, mint vártam. </span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 14.666666666666666px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">Ahogy láttam Daniel is ellátta Autumnöt, aki azonban még mindig eszméletlen volt. Aggódva néztem, miközben a kissé sárgás párnán feküdt. Bőre sápadt volt, aranybarna fürtje rendezetlenül simultak az ágyneműre. Vártam, hogy kinyissa mély-zöld szemeit, ám ezt mégsem tette. </span></span><br />
<span style="color: white; font-family: inherit; font-size: 14.666666666666666px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Daniel! Haza kéne vinni. - tanácsoltam. </span><br />
<span style="color: white; font-family: inherit; font-size: 14.666666666666666px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Itt fog felébredni. - jelentette ki, mintha nem lett volna beleszólásom. </span><br />
<span style="color: white; font-family: inherit; font-size: 14.666666666666666px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Kérlek, csak jobb lenne neki. - próbáltam szépen kérni. </span><br />
<span style="color: white; font-family: inherit; font-size: 14.666666666666666px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Nem. </span><br />
<span style="color: white; font-family: inherit; font-size: 14.666666666666666px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Daniel! Én nem fogok veled ostoba, óvodás, igen-nem játékot játszani. Hazavisszük és kész!</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 14.666666666666666px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">Pár pillanatig őrlődött magában, végül néhány unszoló pillantás után rábólintott. Dylan addigra már elhagyta a helyiséget, így hát nekünk kellett kivinni Autumnöt a kocsiig. Betámogattuk a kék jeepbe, majd az egyetlen kocsi által járható úton elindultunk. Percekig kínos csönd ült a járműben. Betöltötte a levőt, s egyre inkább fuldokoltam tőle, így feltettem egy kérdést, amire tényleg kíváncsi voltam: </span></span><br />
<span style="color: white;"><span style="font-family: inherit; font-size: 14.666666666666666px; line-height: 1.38; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">- Mi a baja Dylannek? Eléggé ellenséges volt. Azt mondta: </span><span style="font-family: inherit; font-size: 14.666666666666666px; font-style: italic; line-height: 1.38; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">eleget szenvedtünk azért, mert megbíztunk az emberekben. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 14.666666666666666px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">Daniel hirtelen rám nézett, majd vissza. Néhány pillanatra megmerevedett, végül sóhajtva belekezdett. </span></span><br />
<span style="color: white; font-family: inherit; font-size: 14.666666666666666px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Dylan apja nem farkas volt, hanem ember. Ezzel még nem is lett volna semmi baj, ha a húga is farkasnak születik. Mikor Dylan olyan tizenhét éves lehetett mikor elárulta a húgának, hogy mi ő valójában. Dylan megbízott Tracyben, de ő vadászokat küldött a saját bátyjára és az egész falkára. Sokukat megölték. Az alfa büntetésül azt parancsolta Dylannek, hogy ölje meg Tracyt, vagy meghal. Azóta Dylan nem bízik egyetlen emberben sem. Irigy bármelyik emberre aki tudja mik is vagyunk valójában.</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 14.666666666666666px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">Megfagyott a vér az ereimben. Megmerevedtem az ülésen. Bámultam előre a jégvirágos üvegen. Marta a torkomat az érzés, a tudat, hogy mit tett Dylan, de legfőképpen az amit a húga tett. Elképzelhetetlen volt számomra, hogy Autumnmel valaha is megtegyem ezt. Már akkor is görcs rándul a gyomromba, hogy visszagondolok a pillanatra, ahogy Autumn vére egyre, s egyre jobban vörösre festette a havat, ahogy megingás tűrte a fájdalmat ... értem. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 14.666666666666666px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">Daniel szótlanul vezetett tovább. Egy mély lélegzet után, hirtelen felé fordultam, majd megkérdeztem: </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 14.666666666666666px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">- Miért? - felém nézett - Nem tudok jobbat, csak ... Hogyan? </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 14.666666666666666px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">Visszafordult, s az utat figyelve felelt. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 14.666666666666666px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">- Őszintén? - Kérdezte kissé agresszívan, ám ahogy kiengedett egy hűvös lélegzetet nyugodtan folytatta. - Nem tudom, - vonta meg a vállát, én azonban még mindig kérdőn néztem rá - komolyan nem tudom. Jó, vannak mindenféle mondák, meg legendák, de pontosat nem tudok, sajnálom. Jó lenne tudni, hogyan vagy miért, de egyszerűen csak vagyunk. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 14.666666666666666px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">Mire Daniel befejezte a mondandóját, már Autumnmék kocsifeljáróján voltunk. A fék nagyot nyikordult mikor megállt a jármű. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 14.666666666666666px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">- Honnan tudod, hogy hol lakik Autumn? - faggattam felhúzott szemöldökkel. Meglepődve nézett felém, pár pillanatig meredt rám, majd hirtelen szégyellősen elfordult. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 14.666666666666666px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">- Sehonnan. - mondta, miközben becsapta a jeep ajtaját. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 14.666666666666666px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">Képtelen volt megállni a kuncogást, ám a fagyott út hamar letörölte arcomról a vigyort. Mire feleszméltem már hatvan centis hóban ültem, sajgó hátsóféllel. Daniel sem tartotta vissza a kárörvendést. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 14.666666666666666px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">- Megérdemeltem. - mondtam mosolyogva. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 14.666666666666666px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">Felkecmeregtem a keményre fagyott hóból, s Daniel ekkor már Autumnmel a karján próbált bejutni a lakásba. Szerencsére nem volt nehéz dolgunk, hisz az ajtó nyitva volt. Felüdülés volt belépni a jól befűtött szobába. A jeges külvilágot kizárta a meleg szoba, s a kandallóban lobogó narancsszínű lángok. Daniel már a lépcsőn volt Autumnmel a karján. Utolérve Autumn szobája felé tereltem. Daniel óvatosan az ágyára fektette. Még utoljára rápillantott, majd rám: </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 14.666666666666666px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">- Jobb ha megyek. - súgta. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 14.666666666666666px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">Szó nélkül ajkaimat összemorzsolva bólintottam. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 14.666666666666666px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">Leültem Autumn mellé. Alacsony teste, s fakó bőre olyan sebezhetőnek, gyengének látszott. Hiába tudtam, hogy évek óta nem teljesen az akit még hat évesen ismertem meg. Azon tűnődtem vajon mikor változott meg, mikor lett a duci, erőtlen kislányból, karcsú, erős, megállíthatatlan nő. </span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;"><span id="docs-internal-guid-94feb07d-1783-e366-909f-45ed1bb70f86" style="color: white;"></span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 14.666666666666666px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">Ahogy teltek a percek, s az órák visszanyerte bőre színét, pirospozsgás arcát. Nagy kő esett le a szívemről mikor felpattantak zöld szemei.</span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-size: 14.666666666666666px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjD6L0SN78otEmwI9_9-rX2aqSOKckRUKmH_H4Vya0nOMzW_RgKIusli_W-E5xylA1Y9NcH_GaJktsmiwIHrTWM09G89aJJ7Wxr9S16PkPH2PqV9ZkEHexJ0A6yY7buVwdWecDXT0mkGsM/s1600/tumblr_ndmzxjeXkr1s3txw2o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="128" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjD6L0SN78otEmwI9_9-rX2aqSOKckRUKmH_H4Vya0nOMzW_RgKIusli_W-E5xylA1Y9NcH_GaJktsmiwIHrTWM09G89aJJ7Wxr9S16PkPH2PqV9ZkEHexJ0A6yY7buVwdWecDXT0mkGsM/s320/tumblr_ndmzxjeXkr1s3txw2o1_500.gif" style="outline: red dashed 1px;" title="" width="320" /></a></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; color: black; font-size: 14.666666666666666px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 167.5px; top: 2129px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="View the original"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="View the current"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="Magnifier"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="View gallery"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 167.5px; top: 2129px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="查看原始"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="查看当前"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="放大镜"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="查看库"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 167.5px; top: 2129px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="View the original"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="View the current"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="Magnifier"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="View gallery"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 167.5px; top: 2129px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="查看原始"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="查看当前"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="放大镜"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="查看库"></span></span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/05802804496739669884noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-7143193433297221988.post-40019498090151956992014-12-03T10:14:00.003-08:002016-02-02T07:35:06.195-08:006. fejezet<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="line-height: 1.15;">
<span id="docs-internal-guid-ea7ea0cb-9b7d-0b79-0fdd-e68257afda78"><span style="color: #444444; font-family: inherit;"></span></span></div>
<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #444444; font-size: x-large; line-height: 33px; white-space: pre-wrap;">Fekete tekintet</span></div>
<div style="line-height: 1.38;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="color: #444444; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span></span></div>
<div style="line-height: 1.38;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="color: #444444; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span></span></div>
<div style="line-height: 1.38;">
<div style="text-align: justify;">
<span id="docs-internal-guid-ea7ea0cb-9b7d-0b79-0fdd-e68257afda78"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #444444; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Szóra nyitotta vörösre festett ajkait, ám egy hang sem jött ki a torkán. Csak bámult. Nem is igazán rám nézett, csak a semmibe meredt. Megpróbáltam folytatni mondanivalómat. </span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Lydia, én sajnálom, hogy nem mondtam el. Félte … - félbeszakított. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Autumn, - hangja elcsuklott. Könnyek gördültek le az arcán, s váratlanul szája elé kapta kezét. Lassú léptekkel hátrálni kezdett és próbálta kinyitni a hátsóajtót, ám az meg sem moccant. - Autumn - sikította. Háta az ajtónak feszült, így csúszott le, s a földön összegömbölyödve előre mutatott. </span></div>
</div>
</div>
<span style="color: #444444;"><span id="docs-internal-guid-ea7ea0cb-9b7d-0b79-0fdd-e68257afda78" style="line-height: 1.15;"><span style="color: white; font-family: inherit;">
</span></span>
</span><br />
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span id="docs-internal-guid-ea7ea0cb-9b7d-0b79-0fdd-e68257afda78" style="line-height: 1.15;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #444444; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Hátrafordultam, s ekkor megpillantottam. Egy vörös bundájú farkas morogva közeledett. Szemei feketék voltak. Írisze teljesen eltűnt, tekintete lelketlen volt, de annál agresszívabb. Hófehér fogait csattogtatta. Nekirugaszkodott és teljes sebességgel Lydia felé vette az irányt. Adrenalin szökött vénáimba, s az volt az egyetlen gondolatom. ,,Nem marhatja meg!’’ Átváltozás nélkül rontottam neki a vörös állatnak. Néma lett a világ. Minden lelassult, ezt azonban Lydia fülsiketítő sikolya törte meg. A farkas vörös barázdákat húzott karmaival Lydia lábszárára. Már harapásra nyitotta állkapcsát, hogy a puha a húsba marhasson, de még mielőtt a végzetes harapás összezárulhatott volna, belemarkoltam az állat fejébe, s ahogy hátrahúztam csak faját magát zárta össze. Teljes erőmből szorítottam állkapcsát és nyakát, de emberként nem voltam elég erős hozzá. Kiszabadult szorításomból, s fogait az alkaromba mélyesztette. Felordítottam. A fájdalom égetett. A fogak átszakították a bőröm, bele a húsba. Izmaim pánikoltak, a vér lassan szivárgott ki az állat fogai közül. Másik, karmokkal felszerelt kezemmel pofont mértem rá, hogy eleresszen. Egy pillanatra meghátrált, ám újabb lendületet véve a vállammal folytatta a kóstolást. A világ egyre lassabb és homályosabb lett. Még mielőtt minden elsötétedett volna ugatásra, csaholásra lettem figyelmes, majd pár másodperc múlva két tompa puffanást hallottam a hóban. Morgás tört föl a jövevények tüdejéből, s erre a vörös farkas eleresztette vérző vállamat. Távolabb vonszoltam vérző testemet. Tekintetem lassan kitisztult. Két farkas teperte le a vöröset. Az egyik egy szürke, enyhén barnás bundájú - bizonyosan Dylan - és a másik pedig egy hatalmas fekete farkas volt, Daniel. Mikor a vörös már nem rángatózott mindketten visszaváltoztak emberi alakjukba. Daniel erősen szorította az állat torkát. Még egyszer morogva felém nézett, s láttam ahogy tekintete visszanyeri eredeti formáját, végül ő is visszaváltozik. Nagy csodálatomra felismertem a lány arcát. Jana. Levegőért kapkodott, ahogy Daniel még mindig a torkát szorította. Pár másodperc után ugyan elengedte, de még mielőtt felállt volna egy ütést mért a lány arcára. Jana mozdulatlanul tűrte, ahogy az alfája helyre rakja. Semmi ellenkezés, csak a törhetetlen hierarchia. </span></span></span></div>
</div>
<span style="color: #444444;"><span id="docs-internal-guid-ea7ea0cb-9b7d-0b79-0fdd-e68257afda78"><span style="font-family: inherit; line-height: 1.15;">
</span></span>
</span><br />
<div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span id="docs-internal-guid-ea7ea0cb-9b7d-0b79-0fdd-e68257afda78"><span style="color: #444444; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Próbáltam Lydia felé vonszolni magam. Nem volt magánál. Fél útig jutottam mikor Daniel odért hozzám. Mondott valamit, azonban halk szavai elvesztek a gondolatok között. Egyedül Lydia érdekelt. Daniel a karjába vett. Hallani nem hallottam semmit, de azt tudom, hogy folyamatosan Lydia nevét sikoltoztam. </span></span></div>
</div>
<span style="color: #444444;"><span id="docs-internal-guid-ea7ea0cb-9b7d-0b79-0fdd-e68257afda78">
<span style="color: white;"></span></span>
</span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span id="docs-internal-guid-ea7ea0cb-9b7d-0b79-0fdd-e68257afda78"><span style="color: white;"><span style="color: #444444; line-height: 18px;"><br /></span></span></span></div>
<span id="docs-internal-guid-ea7ea0cb-9b7d-0b79-0fdd-e68257afda78"><span style="color: #444444;">
</span></span>
<div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
<span id="docs-internal-guid-ea7ea0cb-9b7d-0b79-0fdd-e68257afda78"><span style="color: #444444; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">***</span></span></div>
</div>
<span id="docs-internal-guid-ea7ea0cb-9b7d-0b79-0fdd-e68257afda78" style="color: #444444;">
<span style="color: white;"><div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 18px;"><br /></span></div>
</span><div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Az ágyamban ébredtem. Biztonságban. Az ágyam mellett ült Lydia, senki más, se Dylan, sem pedig Daniel. Nehézkesen ültem fel az ágyon. Az alkaromon és a vállam is fehér gyolccsal volt bekötözve. Végigmértem Lydián. Jól volt. A bal lábszára be volt kötözve, de ezen kívül kutya baja nem volt. Jól esett látni a mosolyt kipirult arcán. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Lydia, jól vagy? - kérdeztem halkan.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Én igen. - válaszolta ajkait összedörzsölve. - Danielék elvittek minket magukhoz. Ott bekötözték a sebeket. Azt szerették volna ha ott ébredsz fel, különösen Daniel - mosolygott kihívóan, de folytatta - én azonban ragaszkodtam hozzá, hogy haza hozzalak. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Hogy jöttetek be, főleg a szüleim észrevétele nélkül. - kérdezősködtem aggódóan. </span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Lydia csupán felmutatott egy papírt amin apám kézírás szerepelt. Az állt rajta: </span></div>
</div>
<span style="color: white;"><div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 18px;"><br /></span></div>
</span><div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Nem tudom miért zárkóztál be, vagy csak alszol, </span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">de elmentünk boltba anyukáddal. Pár óra múlva </span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">jövünk haza. Ha valami van csörögj! Puszi, Apa.</span></div>
</div>
<span style="color: white;"><div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 18px;"><br /></span></div>
</span><div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Felhúztam a szemöldököm, de bólogattam. Hátrahuppantam a párnámon. Mondanom kellet volna valamit, de képtelen voltam értelmes gondolatokat összeszedni, akárhányszor is próbáltam kudarcba fulladt. Ajkaim szétváltak, ennek ellenére nem mondtam semmit. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Nem haragszom. - mondta Lydia. Ismert és tudta mit akarok mondani. - az se érdekelne, ha kéthetente barlangi gőtévé alakulnál át, akkor is ugyan az az ember lennél számomra. A legjobb barátom vagy és ezen semmi sem változtat. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Barlangi gőte? Mióta gondolkodtál ezen? - nevettem, őszintén. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Mióta Dainel mesélt pár dolgot. - vont vállat, majd ő is csatlakozott a kuncogásomhoz, ami egy idő után nevetésbe torkollott. </span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Megkönnyebbültem. Lydia szavai után elmúlt a görcs a gyomromból, amit a társaságában éreztem. Sebeim is kevésbé fájtak. Nem kellett többi titkolóznom előtte. Most azonban arra kell ügyelnem, hogy megóvjam őt ettől a világtól; attól a világtól amit én sem ismertem. </span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white;"><span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Nevetésünk halkulni kezdett. Néhány percig nem szóltunk. Talán azon gondolkodhatott milyen új kérdéseket tegyen föl, a frappáns beszólásokról nem is beszélve. Csodálkoztam is, milyen érdeklődéssel fogadta legjobb barátnője - számára - újdonsült képességeit. Nagy lelkesedéssel bombázott kérdéseivel. </span><span style="font-style: italic; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Mióta? Hogyan? Fáj? Miért nem szakad a ruha? Vadászol? Milyen a nyers hús? Nem fázol farkasként? Milyen a világ négy lábon? </span><span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ezer és egy kérdést tett föl, ám nem mindegyikre tudtam felelni. Beszélgetés közben csodálkozva döbbent rá, hogy hányszor lefényképezett már az erdőben, vagy épp nem messze a kertjüktől. Smaragdzöld szemei ámulattal csillogtak ahogy elmeséltem milyen farkasnak lenni; mintha egy kisgyerek hallgatná a nagyapja háborús történeteit. Aggodalma ellenére hosszas unszolás után, végül haza ment. </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Magam maradtam. A ház hűvös volt és magányos. Ruháimat átvéve próbáltam minél inkább olyan darabokat összeválogatni amik elfedték a kötéseket. Trikóm fölé laza, szürke pulcsit húztam, a biztonság kedvéért nyakam köré egy vörös sálat tekertem. Mozgás közben éreztem ahogy a szövetek és a bőr egyre jobban húzódnak, ahogy a seb egyre kisebb lesz. Nem különösebben fájt, ám zavaró volt, hogy a kötések korlátoznak a mozgásban. </span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Nem akartam papíron üzengetni szüleimnek, így a kanapén tv-ve, táskámmal a kezemben vártam míg megérkeznek. Fél óra sem telt bele és az ajtó nyikordult. Anya lépett be először hatalmas bevásárlószatyrokkal a kezében. Arckifejezésén látszott, hogy a tartalma elég súlyos, azonban nem kockáztathattam, hogy felreped a vállamon lévő heg. Anyát apa nemsokkal követte. Kezében négyes kartoncsomagolásban vörösbor - szagából ítélve nem a legjobb minőségű - és szintén karton dobozban kristálycukor. Ahogy anya kipakolta a pultra a szatyor tartalmán meglepődtem. A táskából téli fűszereket, narancsot, fahéjas és mézes aprósüteményt pakolt ki. Az illatok egyre jobban csiklandozták az orromat, a szegfűszeg és a narancs édes illata harmonizált a mézzel és a fahéjjal. Furcsa volt ez a sok téli finomság, így hát rákérdeztem: </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Mi készül? - vontam kérdőre anyát mosolyogva. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Maierék átjönnek este, - nem nézett rám, csupán tovább pakolta a holmikat - Lydia nem jön. Forralt bort fogok főzni, apád pedig süt egy kis rozmaringos szűzérémét bagettel, - de utálom a rozmaringot - és lesz pár sütemény. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Mikor jönnek, csak mert elmennék itthonról? - hangom egysíkú volt. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Menjél nyugodtan. Azért ötre illene hazaérned. - válaszolta, habár továbbra sem nézett rám.</span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Felpattantam a kanapéról. Elköszöntem, végül kifelé menet puszit nyomtam apa borostás arcára. Kinn elég hideg volt. A hó magas volt, s a közmunkások és önkéntesek kisebb-nagyobb folyosókat ástak a puha takaróba. Út közben elővettem a telefonom és betárcsáztam a számot. Cora szólalt meg a vonal túloldalán:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Szia Cora!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white;"><span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- </span><span style="font-family: inherit; font-style: italic; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">Autumn?</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;"><i>- </i>Igen én vagyok az. Nem akarsz velem eljönni a plázába. - habár igazán sosem voltam ez a vásárolgatós típus, azt akartam, hogy Cora bízzon bennem. Emberként is.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white;"><span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- </span><span style="font-family: inherit; font-style: italic; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">De. Húsz perc múlva? </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;"><i>- </i>Jó lesz. - mosolyogtam - Szia!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white;"><span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- </span><span style="font-family: inherit; font-style: italic; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">Szia!</span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Letettem a mobilt. Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen megy majd. Hangja nem feszengett, lélegzete normális volt. Míg beszéltünk el is értem a megállóba. A busz pár percen belül megérkezett. Felszállva a meleg csontjaimba hatolt. Arcom kipirult, azonban nem csak a hirtelen forróság miatt, hanem egy ismerős arcot pillantottam meg. Gary. Tizennégy éves korom körül pár utcával odébb lakott. Minden nap mikor iskolából hazajövet megpillantottam sóvárgó tekintettel vártam, hogy megszólítson. Azóta sem tudja a nevem. De most, hogy ránéztem nem éreztem semmit. Évek óta nem láttam. Arca már csak múlt béli, üres vágyakozást jelentett. Elmélkedésemből a megálló busz cisszenése zökkentett ki. Szaporán lépkedtem le a lacsakos lépcsőn. Pár száz métert kellet sétálni a két emeletes üzletházig. Be is mentem, de a bejárat közelében maradtam. Cora is néhány percen belül megérkezett. Egy ideig szótlanul nézegettük a színes kirakatokat. Ugyan be-benéztünk az üzletekbe, de egyikünk se vásárolt semmit. Meg kellet törnöm a csendet, de ennél szánalmasabb kérdést fel sem tehettem volna.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Hogy vagy? - kérdeztem, majd megköszörültem a torkom - Mármint, tudod. - folytattam halkabban. - Átváltoztál azóta? </span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Próbáltam minél közvetlenebb hangvétellel beszél, hogy minél jobban oldjam a feszültséget, ám pont az ellenkező reakciót váltottam ki.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Igen! - vágta rá. Keze görcsbe rándult amint megemlítettem. Pár pillanatig bámultam remegő kezét, majd szemébe néztem. Félve rántotta el karját. Dörzsölgette, de a görcs nem akart szűnni. Vénái elsötétedtek, ujjai végén karmok sorakoztak. Ökölbe szorított kézzel mély lélegzetet véve próbált megnyugodni. - Igen, jól vagyok.</span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Nem kérdeztem semmit, habár az elmúlt másodpercek teljes aggodalommal töltöttek el. Próbáltam figyelmen kívül hagyni többször el-elsötétedő vénáit. </span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Elhagyva a ruhaüzletet beültünk egy kávézóba. Miután mindegyikünk rendelt újra megpróbáltam beszélgetést kezdeményezni. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Cora kérlek bízz bennem! Nem én tettem ezt veled és nincs is okod engem okolni miatta. Kérlek had segítsek! - mondatomat összeszedetnek éreztem. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Minden rendben van. - felelte zaklatottan. </span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Szemem ölében pihenő kezeire tévedt. Finoman odanyúltam, majd egyik kezét az asztalra helyeztem. Vénái szinte feketék voltak, tenyere tele friss és behegedt sebekkel. Ijedt tekintettel meredt szemeimbe. A sötét vér egyre feljebb kúszott karján. Fogait hirtelen összeszorította, s karmait újra tenyerébe mélyesztette. Újabb nagy levegőt véve eleresztette saját kezét. Ahogy meghozták a kávékat elrántotta kezét az asztalról, azonban a vér óhatatlanul is földre cseppent. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Hölgyem! Jól van? - kérdezte a fiatal pincérnő aggódóan. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Igen, természetesen, csak elvágtam az ujjam, de van a táskámban ragtapasz. - válaszolta bizonytalanul miközben pulóvere ujját tenyerébe húzta. </span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A felszolgáló habozva letette a tálcát és bólogatott. Komótosan belekortyoltam a lattémba, majd újra Corához fordultam. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Cora! - szóltam rá, most már erélyesebben. </span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Néhány pillanatig tétovázott, de végül megszólalt. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Olyan gyakori. Minduntalan át akarok változni, de mikor lenne rá lehetőségem képtelen vagyok. Sokszor álmodom azt, hogy rátámadok valakire, bevonszolom az erdőbe és széttépem. Autumn, én nem akarok bántani senkit, de félek ha ez így folytatódik megteszem. - hangja kétségbeesett volt, bőre pedig elfehéredett, így csak még jobban lehetett látni a nyakán és karján lévő sötét ereket. </span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white;"><span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ismét elkezdtem inni a kávém, arra bíztatva, hogy ő is így tegyen. Habár gyorsan felhörpintette rövid feketéjét a színe mit sem változott. Jobb ötlet híján kikísértem a mosdóba, ha valami baj lenne mégse a teljes nyilvánosság előtt történjen. A mosdó tiszta volt, de a vörös és fehér csempék egy ember számára talán harmonizálóak voltak, azonban egy nyugtalan farkasnak ez a fogak és a friss vér színe volt. A helyiség üres volt, a vastag falak pedig tompították a kiáramló zajokat. Cora egyre szaporábban vette a levegőt. Szemei felvillantak, ám ez nem tartott sokáig. Írisze egyre sötétebb lett. Fogait és karmait kieresztve rám támadt. Nem Cora volt. Tekintete pontosan olyan volt mint Janaé. Sötét és élettelen. Cora teste megremegett, majd átalakult, azonban szemei még mindig teljesen feketék voltak. Lassan, morogva közelített felém. Félelmemben egyre csak hátráltam mígnem a bokámba marva a földre rántott. Nem pánikolhattam. Szabad lábammal állkapcsába rúgtam. Erre eleresztette a bokámat, majd egy újabb rúgásra szűkölve huppant a járólapon. Nehézkesen próbált feltápázkodni. Megrázta a fejét, de mielőtt feleszmélhetett volna karmokban végződő ujjaim nyakába markoltak. Torkát erősen szorítva próbáltam lecsillapítani. Szemeim már aranysárgán ragyogtak, de Cora tekintete még mindig fekete volt. A fehér farkas kapálózott és próbált kikerülni a szorításomból, ám én nem eresztettem. Szemembe nézve morgott rám, de én is viszonoztam gesztusát. Mély állati morgás tört föl torkomból. Ismét vicsorogni akart, de ez csak köhögésbe fulladt. A dús szőrzet eltűnt kezeim alól és csupán már az emberi bőrt szorítottam. Cora tekintete visszanyerte kék színét. Egyre jobban köhögött én pedig eleresztettem a nyakát. Légzése szapora volt és fel-felköhögött. Szája széléről sötét - szinte már fekete - olajzöld folyadék csurgott le, feje pedig oldalra esett. Nyaka kezem nyomán véraláfutásokkal volt tele. Első gondolatom az volt: </span><span style="font-style: italic; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Megöltem?</span><span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> Bepánikoltam. Letérdeltem mellé. Pulzusát kezdtem keresni, de egyszerűen nem éreztem. Mellkasához hajoltam. </span><span style="font-style: italic; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Lélegzett.</span><span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> Ilyen megkönnyebbülést talán még talán nem éreztem soha. Óvatosan felültettem. Több maréknyi kéztörlőt vettem ki a tartóból, majd a csaphoz tartva bnedvesítettem. Gyengéden letöröltem a furcsa folyadékot Cora arcáról. Egy másik csomóval verejtékező homlokát töröltem meg. Halkan szólongatni kezdtem, de nem reagált. Nem akartam több fájdalmat okozni neki, de magához kellett térnie. Mutatóujjamon kieresztettem karmomat. Finoman, de hirtelen megböktem egy pontot a nyakán. Rögtön nyakéhoz kapott, szeme felpattant. Eleresztett egy megkönnyebbült lélegzetet, majd felém fordult. </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Megint Autumn, megint! - mondta kétségbeesetten - Megint. Most azt álmodtam, hogy téged bántalak. </span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white;"><span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ereimben megfagyott a vér. </span><span style="font-style: italic; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">,,Sokszor álmodom azt, hogy rátámadok valakire, bevonszolom az erdőbe és széttépem.’’ - ,,Most azt álmodtam, hogy téged bántalak.’’ </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Mi van, ha egész eddig nem álmodott? Mi van ha tényleg embereket ölt? Most nem lehettem vele őszinte. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Cora, beverted a fejed. Alig tudtalak felébreszteni. Iszonyatosan megijedtem. - muszáj volt hazudnom - Hazakísérlek. </span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Helyeslően bólogatott. Kezemet nyújtva fölsegítettem. A tükörben megigazítottuk a hajunkat, s mintha mise történt volna elhagytuk a mosdót. </span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Hazakísértem Corát. Útközben csendesen hullott a hó. Hűvös pelyhei kissé lecsitították a kedélyeket. Azon gondolkodtam, mi történik. Jana, Cora, mindegyikük megtámadott, tekintetül ugyanolyan fekete. Reméltem nem lesz több ilyen. Megérkeztünk a Hunter farm bejáratához. A hatalmas kovácsoltvas kapu szinte fehérnek hatott ahogy beborította a jég és a hó. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Innen boldogulok. - mondta. Eleresztett ugyan egy halvány mosolyt, de az cseppet sem volt őszinte. </span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Bólintottam. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Rendben. </span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Féltettem Corát, ám nem lehettem mindig mellette. Félve hátat fordítottam és elindultam hazafelé. </span></div>
</div>
<span style="color: white;"><div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 18px;"><br /></span></div>
</span><div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">***</span></div>
</div>
<span style="color: white;"><div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 18px;"><br /></span></div>
</span><div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Háromnegyed öt körül értem az ajtó elé. A lábtörlővel lehúztam csizmámról a havat és a vért. Bemenve rögtön éreztem a forralt bor édes illatát, zsíros szűzérmét és persze a rozmaringot is ami elrontotta az összhatást. Fogasra akasztottam a sapkát és a kabátot. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Illatok egyre finomabbak. - éhes mosoly ült ki arcomra - de a rozmaring nem kellett volna. - mondtam fintorogva. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Kicsim tudod, hogy imádlak, de nincs annyi malac a világon amivel te is és a vendégeink is jól laknának, ha úgy csinálom ahogy szereted. Lesznek sütemények meg bor. - kontrázott rá anya. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- De akkor sem kellet volna. - húztam a szám, majd elnevettem magam. - Nem baj ha nem leszek lent, most nincs kedvem ilyenekhez. </span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Anya már csak helyeslően bólogatott, miközben kis lángra vette a bort. </span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white;"><span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Elővettem a hűtőből egy keveset a tegnapi sonka salátából, és csórtan hozzá pár szelet pirított bugettet, majd a szobámba mentem. Vacsorám után felnyitottam a laptopom, beleásva magam az internet legmélyebb bugyraiba válaszokat keresve a ma történtekre. Az oldalakat böngészve ezerféle variációra bukkantam, ám egy kifejezés mindegyikben szerepelt: </span><span style="font-style: italic; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Bestiárium. </span><span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Egy könyv a természetfelettiekről. Elővettem egy jegyzetpapírt, majd éles betűkkel ráírtam a könyv címét. Keresési projektemet azonban anyukám hangja szakította meg. </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Autumn! Látogatód van! - kiabált - vélhetően - az ajtóból.</span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Látogató? Lepődtem meg. Leszaladtam a lépcsőn. Az ajtóba érve megbénultam. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Daniel? - nyögtem ki végül. </span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Azonban nem csak jelenléte, hanem külseje is meglepett. Kék és fehér flanelinget viselt, farmerja tökéletesen vasalt és haja sem volt kevésbe hibátlan. Mosolya barátságos és ártatlan volt. Nem hasonlított arra a Danielre, aki minden gond nélkül teper le bárkit, nem hasonlított arra a Danielre akit a napokban megismertem. Én azonban tudtam, hogy makulátlan mosolya mögött éles szemfogak rejlenek. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Hello! - köszönt mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, hogy átjön. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Mit keresel itt? - suttogtam. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Csak érdekelt, hogy jól vagy-e. - hangjában éreztem az őszinte aggodalmat, de nem akartam, hogy itt legyen. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white;"><span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">- </span><span style="font-family: inherit; font-style: italic; line-height: 1.38; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Kicsim miért nem hívod be a barátod? - </span><span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">szólt anyám hangja a nappaliból. </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Grimaszolva ugyan, de behívtam Danielt. A nappaliba érve legszívesebben elástam volna magam, azonban Daniel cseppet sem zavartatta magát. Bemutatkozott szüleimnek és Mairéknek is. Az a halálos tekintet ahogy apa Danielre nézett, ő azonban magabiztosan visszamosolygott rá. Anya pedig - alig látható - csipkelődő mosolya kiábrándító volt. Ujjaim közül már szivárgott a meleg vér. Nem bírtam tovább, először Daniel, majd anyáék felé fordultam. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Daniel, menjünk az emeletre. Ne zavarjuk anyáékat és Mairéket. - hangom feszült és ingerült volt. </span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Mire sikerült feljutni a szobámba karmaim már szinte látszottak tenyerem túloldalán. Ennél kínosabb nem is lehetett volna a helyzet. Mielőtt bármit is mondtam volna, elővettem egy csomag zsebkendőt és tenyeremre szorítottam. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Te aztán értesz az időzítéshez. - ennél szarkasztikusabb nem is lehettem volna. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Elég csúnyák voltak a sebeid. Hogy vagy? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Már jobban. - akármennyire nem akartam, hogy itt legyen jól esett az aggodalma. - Daniel, láttad? Az nem Jana volt. A szemei teljesen feketék voltak.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Láttam. - folytatni akart de mégsem tette.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Nem kérdezem meg mi folyik itt, mert tudom, hogy úgysem felelsz, de azt tudnod kell, hogy Corával nagyon nincs rendben valami. Folyamatosan azt álmodja, hogy embereket öl. Mindenhol át akar változni, de mégis képtelen rá. Vénái sötétek, tenyere pedig már teljesen szétroncsolódott. Ma rám támadt. Tekintete fekete volt. Mikor sikerült letepernem, valami olajzöld folyadék csurgott a szája széléről. Daniel segítenünk kell neki! Mi van ha nem álmodja, hogy embereket öl? Daniel!</span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A végén már nem igazán figyelt. Magába roskadt és nem szólt semmit. Mintha gondolkodott volna mit is mondjon, mégsem tette. Arcvonási gondterheltek lettek, megpróbáltam kicsit kizökkenteni. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Kérsz egy pohár vizet? - érdeklődtem. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Ja, ja. Köszi. Kérnék. - mintha nem is tudta mire válaszol, tudott valamit, de velem nem osztotta meg. </span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Lementem a földszintre. A konyhában töltöttem két pohár vizet. Felvittem az italokat és az íróasztalra tettem. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Mindjárt jövök. - de ha nem közlöm vele, akkor sem zavart volna.</span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Kimentem mosdóba, mert a vastag kötések már rettenetesen irritáltak. A fürdőben kezet mostam, mikor a neoncső furcsán villódzni kezdett. Egy darabig néztem, de vállat vontam és a gézt kezdtem keresni a tükrösszekrényben. Nyikorogva nyílt a kis ajtó, a piros doboz pedig ott volt szemmagasságban. Kikerestem a gézlapokat, a jódot és a ragasztót. Lefertőtlenítettem, összefogtam öt - öt lapot és a sebre ragasztottam. Ugyan fájt még az érintés, de a hegek gyorsan gyógyultak. Visszatettem a dobozt. Becsuktam a szekrényajtót. Lemostam ujjaimról a barnás folyadékot, mikor felnéztem egy sötét alakot pillantottam meg a tükörben. Eleresztettem egy halk sikonúlyt, majd a másodperc tört része alatt fordultam meg, kieresztettem karmaim, vicsorogva mutattam éles szemfogaim, szemeim aranysárgán fénylettek. Akár egy ijedt macska. Nagyobbnak akartam látszani, habár cseppet sem voltam az. Az alak csak ott állt, nekem pedig fogalmam sem volt mit tegyek. Fekete, földig érő köntöse alatt nem volt más csak sötétség. Lassú, vonagló léptekkel közeledett felém. Méregetni kezdett. Fejét lassan mozgatta pár centiméterrel arcom előtt. Éreztem bűzlő leheletét. Halál szaga volt. A pulzusom az egekben járt, s hiába téphettem volna le nem létező fejét - hisz csak egy árny volt - megdermedtem. Hirtelen Daniel jelent meg az ajtóban. Az árny rögvest megfordult, s nagy léptekkel közelített felé. Daniel sem hagyta magát, fogait villantotta, karmai kipattantak, s szeme kobaltkék fényben ázott. Karját magasra emelte, karmaival lendületből rávágott a lény torkára. Savszerű, olajzöld folyadék ömlött a sebből. Karszerű nyúlványával szorította, majd holtan dőlt a földre. Teste üvegként tört szilánkokra. A tehetetlenség teljesen megkötözött, s mintha az előző másodpercek lassítva zajlottak volna. Szaporán vettem a levegőt. Szememből eltűnt a fény, szédülni kezdtem, a sebeim pedig lüktetettek. Daniel közelebb lépett kikerülve a fekete savtócsát. Erőtlenül estem a karjaiba. Légvételeim lelassultak. Egyre inkább biztonságban éreztem magam. Percekkel később felnéztem rám: </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Mi a fene volt ez? - kérdeztem. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Semmi … </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Mi az hogy semmi!? - ez a válasz vért pumpált végtagjaimba, s újra képes voltam a mozgásra.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Hasonlít démonra, ilyesmi. Most ez nem fontos, majd mindent elmagyarázok. - ismét üres választ kaptam, jelentés és tartalom nélkül.</span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Tudni akartam a válaszokat. Ott voltak előttem, mégsem kaphattam meg. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Haza kell mennem. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Menj! Ismét! </span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Köszönés nélkül ment a szobámba. Nem tudtam elhinni, hogy ilyen nehéz kimondani az igazságot. Mart a tudatlanság és ettől csak még sebezhetőbbnek éreztem magam. Hallottam ahogy Daniel leemeli kabátját a fogasról. Nem tudtam csak, így szó nélkül elengedni. </span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="font-family: inherit; line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Lerobogtam a lépcsőn. Daniel már nyitotta magának az ajtót. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Várj! - mondtam, lelkesebben is mint szerettem volna. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Igen? - hangjában éreztem a szarkazmust, de csak mosolyára kellett nézni. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Most komolyan! Csak azt akartam mondani, hogy … köszönöm. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Már mondtam. Azért vagyok itt, hogy megvédjelek. Felelősséggel tartozom irántad. - hangja kicsit komolyabbá vált. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Szorult beléd egy kicsi? - húztam fel a szemöldököm. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Szia! - s egy csókot nyomott a homlokomra. </span></div>
</div>
</span><br />
<div style="line-height: 1.15;">
</div>
</div>
<span style="color: #444444; font-family: inherit;"><span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span>
<span style="vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span>
</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;" title="">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3bTyHeZ8ruwGTwM8VkJ1zziggrAdMbEv1BW1Lx0XocI2wCqJ7di4rkqIeEplb8ZMEXiAIMSwOcmu3_pgAjZ6gSmrrtpj_GGAjqHPRD_B80eZ6ceCErQrP8G4aff4G4J3rloaWJT7Py-0/s1600/2gLHaQ9MMU.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;" title=""><span style="color: #444444; font-family: inherit;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3bTyHeZ8ruwGTwM8VkJ1zziggrAdMbEv1BW1Lx0XocI2wCqJ7di4rkqIeEplb8ZMEXiAIMSwOcmu3_pgAjZ6gSmrrtpj_GGAjqHPRD_B80eZ6ceCErQrP8G4aff4G4J3rloaWJT7Py-0/s1600/2gLHaQ9MMU.gif" style="outline: red dashed 1px;" title="" width="290" /></span></a></div>
<a name='more'></a><span style="color: #444444; font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: "arial"; font-size: 15px; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span>
<span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 182.5px; top: 6165px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="View the original"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="View the current"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="Magnifier"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="View gallery"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 182.5px; top: 6165px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="查看原始"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="查看当前"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="放大镜"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="查看库"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 182.5px; top: 6165px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="View the original"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="View the current"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="Magnifier"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="View gallery"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 182.5px; top: 6165px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="查看原始"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="查看当前"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="放大镜"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="查看库"></span></span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/05802804496739669884noreply@blogger.com15tag:blogger.com,1999:blog-7143193433297221988.post-28537916786899906152014-11-16T12:16:00.001-08:002016-02-02T07:34:58.870-08:005. fejezet<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: transparent; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: x-large;">Falka</span></span></div>
<span style="color: #444444;"><span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span>
<span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: inherit;"><span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38;">Kétségek. Más sem járt a fejemben. Tudom már ki ő, mégsem tudtam semmit róla. A fejemben az „ő” szót lassan kezdtem Danielre cserélni. Szóval ő az alfa. De ettől miért kéne hasra esnem? Miért véd meg? Miért engem harapott meg azon éjszakán? Miért ...? Elegem van a kérdésekből, abból, hogy semmit sem tudok. Az egész világ titkolózik. </span></span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Így elmélkedtem szobám ablakán kibámulva a sötétségbe. Az éjszaka tinta kék, szinte már fekete köntösébe burkolózott, csak az apró csillagok hoztak némi fényt. Minden egyes csillag valamilyen ábrába passzolt, a Hold azonban magányosan haladt körbe az éjszakai égbolton. Errefelé a világ ilyenkor elnémult, csak a farkasok vonyítottak fel néha, vagy egy szarvas nyögött fel. Akik a nagyvárosokban élnek sokszor vágynak erre, de azt nem tudják, hogy a csend magányos, üres, élettelen ... sötét. Sokszor elgondolkodtam mi lehet az ablakon túl. Ha én létezem miért ne létezhetne más természetfeletti? Druidák, succubusok, kimérák, bansheek, halottlátók ... démonok. Legándák, mondák. Miért ne lehetne minden igaz? Egyre több dolog történik mióta itt van Daniel és a falkája. Annyi a megválaszolatlan kérdés. </span></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444;"><b id="docs-internal-guid-07119fdf-216b-08ef-127e-f7ddd3ec255c" style="font-weight: normal;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></b>
</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: bold; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Két nappal később</span></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444;"><b style="font-weight: normal;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></b>
</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Az elmúlt napok eseménytelenül teltek. Azon gondolkodtam beszéljek-e Lydiának Danielről, de rájöttem teljesen fölösleges lenne, csak a saját és a falka titkait tenném kockára. </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit;"><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Azóta, hogy itt van Daniel és falkája a támadáson kívül nem történt semmi. Én viszont éreztem, hogy ez csupán a vihar előtti csend. Télen a levegő jeges, éles mint az acél, most más volt, nehéz és kemény. Félek a holnaptól. Minden bizonytalan. A kérdések válaszra vártak - és én is. Nem volt kedvem a szüleimmel találkozni. Mostanában sokat jártam el és most is ezt kell tennem. Nem bírtam ölbe tett kézzel várni. Kinyitottam az ablakot, eltoltam a nyikorgó szúnyoghálót. Átmásztam a korláton, majd leugrottam az erkélyről. A hó nem sokat tompított az esésem. Éreztem ahogy az érkezés hulláma végigszalad a testemen. Koncentráltam, szemeim arany-barnán fénylettek, szemfogaim kiélesedtek. A fájdalom izmaimba mart, majd átalakultam. Fakó, barna bundám puhán tapadt rám. Megráztam testemet, hogy a magaménak érezzem Elrugaszkodtam és nekirohantam az erdőnek. Az orromba kúszott az erdő minden egyes illata. Agyam át elemezte a szagok sokaságát. Ismerős aromát kezdtem érezni. Hűvös fenyőtű, föld és borsmenta illata. Daniel itt volt, farkasként. A szag irányába indultam. Két kiló-méterrel később a fekete szőrlabda ott ült, de nem volt egyedül, az a farkas is ott volt akit pár napja próbáltam elkapni és egy vöröses bundájú állat is ott volt mellettük. Nem olyan volt mint a lángok színe, inkább a vér vörösére emlékeztetett. Egy pillanatra megtorpantam, de gondoltam már úgyis érzik a szagomat. Sosem tudtam az enyém milyen lehet. Jól van ... muszály odamenned - bíztattam magam. Három méterrel mögöttük megáltam. Nem akartam támadó lenni, így leültem és vártam. Nem is kellet sokat, Daniel kimérten hátrafordult, szemei kéken fénylettek fekete bundája mögül. A vér vörös szuka is megfordult. Látványomra rögtön agresszív lett. Bundáját felborzolta, szemei sárgán világítottak és fogait vicsorgatta. Agyamba adrenalin szökött, majd viszonoztam mozzanatait. Daniel felkapta a fejét és lecsitította a vöröst, szemei egyértelmű üzenetet sugároztak. </span><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: bold; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Állj! </span><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A véres - ahogy elneveztem magamban - lehorgasztotta fejét, farkát pedig lábai közé húzta. Én csak leültem, orromat magasra emeltem. </span><span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Nem fogok meghunyászkodni! </span><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A szürke eközben halálos nyugalomban ült nekünk háttal, mintha süket lenne. Daniel alakja lassan megnyúlt. Mindannyian követtük ezt a példát. A szürke farkas haja sötét volt, szeme smaragdzöld. Első pillantásra huszonnyolc-harminc éves lehetett és végtelenül higgadt embernek látszott. Véres bőre szinte fehér volt, de haja annál vörösebb, s hosszan terült szét vállain, világoskék szemeiből ellenszemv sugárzott. -</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Ki ez a ribanc a területünkön!? Daniel? - sipátott fel Véres.</span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Rögtön felkaptam a fejem, fogaim ennél jobban ki se élesedhettek volna. Szemeim sárga tűzben égtek.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444;"><span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">- A ti területetek? Én itt születtem te … - karmaim már élesedtek, de Daniel pillantása csak annyit mondott: </span><span style="font-family: inherit; font-style: italic; line-height: 1.38; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Hagyd rá!</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;"><i>- </i>Sajnálom Autumn! Ő itt Dylan, a kissé nyers vörös pedig Jana. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- A bocsánatkérést nem tőled vártam, de megfelel. - büszkeségem és ösztöneim görcsbe rántották izmaimat. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Szóval Autumn ... te mégis honnan ismered Danielt? Hmm? - vont kérdőre miközben közelebb lépett. Pár centivel magasabb volt, ám semmivel nem erősebb.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Közöd? - húztam a fel a szemöldököm. Keserű rosszindulatától felállt a szőr a hátamon.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Mindegy - csitított Daniel - elmegyünk. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Mi? - hőköltem föl, hirtelen felindulásomra mindhárman felkapták fejüket. Szégyenlésen karba tettem kezeimet, majd folytattam - mármint nem zavar, hogy itt vagytok csak ne támadjatok meg minden útmenti embert ha lehet, meg stb ... </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Várj! Nem inkább nem zavar minket.- kérdezősködött Jana.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Nem - mondtam alig hallhatóan. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Ahha. Szóval a kis Autumnnak nincs is falkája. - mosolygott kárörvendően. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Nincs. - lehorgasztottam a fejem, nem tudtam mit mondani. Jana, Autumn : 1 - 0.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Te csak fogd be!- Daniel újra csak megvédett. Eközben Dylan még mindig ott állt mint egy szobor. - Légyszíves Dylan kísérd vissza Janát! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Rendben. - megfordult és mosolygott. </span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">Válasza egyszerű volt, de határozott. Csodáltam. Hangja mély volt, de kedves. Visszamosolyogtam. Jana magában biztos elhordott mindennek, de nem foglaloztam vele. Átalakultak. Véres még egyszer rám vicsorgott, végül Dylannal együtt eltűnt a fák között. </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Mi a baj? - kérdezte halkan, s közelebb lépett. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Tessék? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Ha nem lenne semmi nem kerestél volna meg. - keresztül látott rajtam, mégis próbáltam kitérni a válasz elől.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Nem kerestelek. - szavaimból bűzlött a hazugság, amit Daniel is megérzett. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Hazudsz. - mosolygott, majd végigsimította ujjait arcomon. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Fogalmam sincs, hogy ki vagy. - ráztam a fejem és finoman lehúztam a kezét. Egy mély sóhaj után folytattam - mit akarsz? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Téged.- lassan felém közeledett, de elhajoltam csókja elől. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Három napja láttam az arcodat először. - mondatom porzott a szárazságtól és érzelemmentességtől.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Sajnálom. - fordult el megbánóan, s távolabb is lépett. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Megharapsz, majd eltűnsz nyolc évre, most meg hirtelen felbukkansz és most az erdő közepén akarsz megcsókolni.</span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">Percekig nem szólaltunk meg. Daniel annyira kiismerhetetlen. Cselekedetei és szavai egytől-egyig kiszámíthatatlanok. Hiába is próbáltam megérteni szándékait, de az okok ismerete nélkül ez lehetetlennek bizonyult.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Soha nem foglak megérteni igaz? De egyet árulj el. Miért engem haraptál meg? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Mindig is ott volt a fény a szemedben. A lelked sosem volt igazán emberi, csak ki akartam szabadítani a benned vergődő farkast. - mondta, mintha egy középkori krónikáskönyvből olvasott volna fel egy idézetet. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Azt már meg sem kérdezem, te honnan láttad mind ezt. - mosolyogtam - Egyáltalán miért jöttél vissza? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Hogy megvédjelek. - szavai őszinték voltak, ellenben mégse volt valódi válasz.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Daniel ... De mégis mitől? - kérdeztem. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Adtam neked valamit, de nem számoltam azzal, hogy mibe taszítalak bele. A harapás ajándék, de átok is. Ez egy másik világ. A teremtmények olyanok, akár az emberek, csupán azzal a különbséggel, hogy nekik nem kell fegyver a gyilkoláshoz. - mondta határozottan. Szemében aggodalom és komolyság ült meg. </span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">Nem tudtam mit mondani. Sosem gondoltam bele milyen elvenni egy másik ember életét. Olyan dolognak tűnt amit az embernek nem kell megtanulni, az elméébe van vésve. Ölni bűn. Azonban abba belegondolni milyen amikor farkas vagyok. Könnyűszerrel marok egy ártatlan szarvas torkába. A valódi farkasnak ölnie kell, hogy életben maradjon, nekem nem. Mégis megteszem, mert élvezem. A csontok roppanását, a fémes vér és a meleg hús ízét, ami szinte még lélegzik. </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">Megijedtem saját magamtól, nem gondoltam bele, hogy ki vagyok valójában. Az egyik felem csupán egy ösztön lény. Egy állat. Egy farkas. Valódi ösztönökkel és természettel. De közben ember is vagyok. Néha arra gondolok bárcsak ne lennék az.</span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">Felsóhajtott. A levegő éles volt és a kabátomon át is vagdosta a bőröm. </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Daniel. Köszönöm. - mondtam halkan, mosollyal az arcomon.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- De mégis mit? - lepődött meg. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Hogy visszajöttél. - halk válaszomat elnyelte a fagy. Szinte néma volt, de annál őszintébb. </span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">Daniel vissza állt eredeti helyére és lágyan megölelt. Testének melege körülfont. Mikor kibontakoztam karjaiból minden hideg lett, de egy percig még elmerültem mély barna szemeiben. Daniel hátrébb lépett, utoljára rámosolygott. Egy pillanattal később már fekete kék szemű farkas állt előttem, majd eltűnt az erdő sűrűjében. Én is követtem példáját, én azonban Lydiáék háza felé vettem az irányt. Mancsaim hangtalanul értek a talajhoz. A mély hó hátráltatott, lassította lépteim, miközben gyors, nagy szökellésekkel próbáltam eljutni Lydiához. Pár perc alatt átszeltem az erdőt. Magas ugrással átvetettem magam a kerítésen. Átváltozás közben hangos sikoly döfött a dobhártyámba. Ahogy kinyitottam szemeimet Lydiát láttam. Zöld szemei kikerekedtek, szája nyitva maradt. A hátsóteresz faburkolát tompán ért földet mobilja. Sóbálvánnyá dermedve állt egy szál vékony pulóverben. Mintha csak a hideg dermesztette volna meg vékony alakját, azonban ez nem így volt. A csodálkozás egy perccel sem múlt. Egyikünk sem szólalt meg. Tudtam, nekem kell megmagyaráznom. </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Lydia ... - kezdtem szabadkozásomat, de félbeszakított.</span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white;"><br /></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">Szóra nyitotta vörösre festett ajkait ...</span></span></div>
</div>
<div>
<span style="background-color: transparent; color: black; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkxCW7I5rZXZHoO_tmdu2Cm4LQNNQO43q38z5zquzJro3WZLlk9O5ZRjg1QV4lZ3scAYv4q0SWa_HVETvZ99IhL81gkRErpmYfkl4skt1UQr_k0KueqKjfUpV43OCW0XkHd6FsXOfXZ6w/s1600/unnamed.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: inherit;"><img border="0" height="217" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkxCW7I5rZXZHoO_tmdu2Cm4LQNNQO43q38z5zquzJro3WZLlk9O5ZRjg1QV4lZ3scAYv4q0SWa_HVETvZ99IhL81gkRErpmYfkl4skt1UQr_k0KueqKjfUpV43OCW0XkHd6FsXOfXZ6w/s1600/unnamed.gif" width="400" /></span></a></div>
<br />
<span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 127.5px; top: 2753px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="View the original"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="View the current"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="Magnifier"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="View gallery"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 127.5px; top: 2753px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="查看原始"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="查看当前"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="放大镜"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="查看库"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 127.5px; top: 2753px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="View the original"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="View the current"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="Magnifier"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="View gallery"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 127.5px; top: 2753px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="查看原始"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="查看当前"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="放大镜"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="查看库"></span></span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/05802804496739669884noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-7143193433297221988.post-83756841220831062632014-11-09T08:04:00.001-08:002016-02-02T07:34:51.581-08:004. fejezet<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: x-large;">Daniel</span></span></div>
<span style="color: #444444;"><br /></span>
<span style="color: #444444;"><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span>
</span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit; line-height: 1.38;"><span style="color: #444444;">Reggel gőzölgő tea illatára ébredtem. Habár ha a konyhából jön is éreztem volna, de a bögre most az éjjeli szekrényemen volt egy cetlivel a fülén. Pislogva olvastam a szöveget.</span></span></span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit;"><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">„</span><span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Két óra múlva jövünk. Puszi anya.”</span><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit;"><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Rendben. Újra egyedül. Felültem az ágyon, jól beburkolóztam takarómba. Hideg volt. Elszürcsöltem a teám, ami ugyan kicsit felmelegített, de még mindig fáztam. Felkeltem és egy vékony, barna pléd kíséretében lementem a földszintre. Mikor felcsavartam a termosztátot a tekerő irritáló nyikorgást hallatott. Ha már lent voltam bementem a konyhába reggelit csinálni. Levágtam egy szelet kenyeret, vékonyan megkentem vajjal és egy szelet sonkát tettem rá. A szendvicsemmel együtt leültem a kanapéra a TV elé. A reggeli műsor ment. Az egyik műsorvezető a helyi erdésszel és egy vadásszal beszélgetett Mr. Justice az állítólagosan megvadult farkasfalkáról beszélt. Mindenhol ez megy. Kellet nekik felhívni a figyelmet magukra. </span><span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Hol van az a falka?</span><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> Még van másfél órám, de addig vissza nem jövök míg meg nem találom őket. Dühösen álltam fel készülődni. „</span><span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Lehet, hogy egyedül vagyok, szükségem van egy falkára, azonban ez az én területem és az én szabályaim szerint fogunk játszani.” </span><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">- mondta a belőlem kibújó alfanőstény. Kifésültem a hajam, felöltöztem meleg ruhába, végül egy cetlit hagytam az ajtón, ha netán nem érnék haza. </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Már az erdőben jártam. Hideg volt és a hó néhol a térdemig ért de nem fáztam, mert izmaimat fűtötte a düh. Az egy dolog, hogy a helyi rádió, de a megyei reggeli műsor. Le akarják gyilkoltatni magukat!? Komótosan lépkedtem, szinte hangtalanul. Nem csak én voltam csendes, a hó minden zajt elnyelt. Csak az erdő szokásos szagai, föld, korhadt fák és levelek illata mászkáltak orromban, nem éreztem se embert, se farkast. Megunva emberként tompuló érzékeim átalakultam. Mancsaim nem csaptak zajt. Hirtelen vonyításokra és nyögésekre kaptam föl a fejem. Loholtam a hang irányába. A hó felcsapott a hátam mögött, izmaimban égett az adrenalin, ezt nem ronthatom el. A rönköket és a kidőlt fákat könnyedén ugrottam át. A hangok erősebbek lettek, az orromat vér és ismeretlen szagok öntötték el. Testemet átvette a farkas. Én voltam ugyan, de ösztönök részegítették meg elmémet. Egy ugrás és már nem az erdőben, hanem egy hatalmas tisztáson voltam. A másik végén öt farkas és egy haldokló, vérben ázó szarvas. Itt vannak! Teljes sebességre kapcsoltam a sík területen. Messziről észrevettek. Egy pillanatra azt hittem elfutnak, de megfordultak és vicsorogva védekező állásba kapták magukat a tetem előtt. Másodpercek alatt odaértem és rögtön kivillantottam fehér fogaim, szemem ázott arany-barna fényében. Fenyegetően morogtam, vicsorogtam. Szőrömet felborzoltam. Meg akartam mutatni ki a főnök. Túlerőben voltak és nem ingottak meg, de én sem. Legyőzhetetlennek éreztem magam. Nem álltam tovább, közéjük ugrottam és belemartam az egyik homok színű farkas combjába aki rögtön felvonyított. Másikuk viszonozta a támadást és úgy lökött fel, hogy szikladarabként csapódtam a földbe. Szédelegve tápászkodtam fel, de nem sokáig maradtam állva, mert valamelyikük beleharapott a nyakszirtembe, s ezzel a földre tepert. Nyüszítve estem össze. A világosabbik akibe haraptam bosszút állt. Végigkarmolta a gerincem. Sebeimből vörös patakok kezdtek csörgedezni, helyükre pedig mintha tüzes vasat szorítottak volna. A hó és a bundám is vérrel lett átitatva. Lassan felkászálódtam, ám az egyik szürke a hátamra ugrott és ugyanakkora sebességgel is szökkent le rólam mély karcolásokat hagyva. Feküdtem a hóban, vérben ázva. A homokszínű fölém magasodott és teljes súlyával rám nehezedett. Szemeimből eltűnt a fény. Visszaváltoztam. Egyre ködösebben láttam, de egy fekete alakot pillantottam meg aki odajött hozzám. Orrávval finoman megbögdösött, majd megnyalta az arcomat. Pár pillanattal később megfordult, alakja megnyúlt és emberi hangon elordította magát: </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444;"><span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">- </span><span style="font-family: inherit; font-style: italic; line-height: 1.38; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Mit képzeltek képzeletek szarháziak!? Megmondtam ha egy haja szála is meggörbül saját kezűleg herélem ki mindegyikőtöket! Most pedig tünés!! - </span><span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">hangja tiszteletet parancsoló volt. Az összes farkas nyüszítve tűnt el az erdőben. Egyre ködösebb lett az agyam. Annyit még láttam, hogy visszaalakult és mellém feküdt. Érintése puha volt, sötét bundája lágyan melegített. </span></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444;"><b id="docs-internal-guid-9723dec7-0b21-45d3-a0b9-7a25f6c61d98" style="font-weight: normal;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></b>
</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt; text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: bold; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">***</span></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444;"><b style="font-weight: normal;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></b>
</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">A hideg hóban ébredtem. Sebeim ugyan fájtak még, de már gyógyuló félben voltak. A fekete szőrlabda felállt mellőlem amint észrevette, hogy felébredtem. Hátat fordított nekem, végül elloholt. Magányosság fonta körül a szívemet. Feltápászkodtam a hóból, lesöpörtem a maradékot a nadrágomról, majd sántikálva hazafelé battyogtam. Egy óra is beletelt mire emberi civilizáció szagai szálltak az orrom felé. Tíz perc után pedig már a kerítésen másztam át. Tépázott testem lassan botorkált az ajtó felé. Útközben sokszor összebicsaklott a lábam, vagy elestem. Halkan nyitottam a hátsóajtót. Csodálkozva láttam, hogy üres a ház, cetlim pedig érintetlen. Megkerestem a házi telefont, hogy megcsörgessem anyáékat, hiszen már tizenegy óra volt. Kicsöngött ... </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444;"><span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- </span><span style="font-family: inherit; font-style: italic; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">Anya merre vagytok? </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-style: italic; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Jaj bocsi kicsim. Már egy órája volt egy baleset és itt se előre se hátra nem lehet haladni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444;"><span style="font-family: inherit; font-style: italic; line-height: 1.38; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">- Oké. Akkor ... Szia! - </span><span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">és kinyomtam a telefont. </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit;"><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Talán jobb ez így. Fogtam a cetlimet, összegyűrtem, majd a szemetesben landolt. Csak pihenni akartam. Borzalmas lehet minden egyes nap így harcolni. Nekem még ezelőtt soha nem kellet ezt tennem. Erőtlenül botorkáltam fel a lépcsőn, majd belerogytam az ágyamba. Pár percen keresztül csak feküdtem. Egy újabb sikertelen próbálkozás. Összetört bennem valami. Azt hittem meg tudom védeni magam, de ha nem véd meg az a </span><span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">fekete farkas </span><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">most talán halott lennék. </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Pár órával később halk pittyenésr lettem figyelmes. A telefonom volt az. Egy SMS Lydiától: </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Gyere át. Sürgős! </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Kedvetlenül dőltem az ágyra, de erőt vettem magamon, ha annyira fontos meghallgatom. Felöltöztem és indulás előtt küldtem egy üzenetet anyának távollétemről. Mikor kiléptem a szél egyből pofon vágott. Nevéhez híven Winter Wood igen hideg hely. Elbattyogtam a buszmegállóba. Nagy szerencsémre öt perc sem telhetett bele, hogy jött a busz. Felszálláskor csontjaimba futott a meleg. Az ajtóhoz közel ültem, menetiránnyal ellentétesen, fülhallgatómat kotorásztam a táskámból. Éppen betettem volna a fülembe, mikor véletlenül fölnéztem. Megpillantottam egy helyes srácot. Ilyenkor először mindig elmosolyodtam, de végül csak elszomorodtam. Egyik pillanatban visszanézett rám. Haja sötét, rendezetlen tincsekben állt, bőre világos volt. Arcát mintha ezer éve ismerném. Igéző barna szemei elnyelték tekintetem. Valami ismerős kék fény futott át rajta. A busz hirtelen fékezett és az ajtó kinyílt. Egyszer csak reflex szerűen felkiáltottam: </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit;"><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">- </span><span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: bold; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Te! </span><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">- ilyet sosem tettem még. Annyira ösztönös cselekedet volt.</span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit;"><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A fiú felnézett. Meglepetség és rémület futott át a tekintetén. Felugrott helyéről és eltűnt az ajtóban. Én se tétlenkedtem. Felpattantam, s az utolsó pillanatban kislisszantam a záródó ajtók között.. Üldözni kezdtem. Letért az útról, a park és az erdő irányába. </span><span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Nem, még egyszer nem engedlek el. </span><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Izmaim égtek, de nem álltam meg. Felgyorsítottam, de ő már - mintha direkt - lassult. Véget kellet vetnem a macska-egér játéknak. Megfeszítettem egész testem, s egy nagy ugrás közben átváltoztam és rávetettem magam. Hátára fordult, s még lélegzetvételeit is éreztem. Fénylő szemmel vicsorogtam rá. Visszaváltoztam, de még mindig fölötte voltam, közben éles szemfogakkal vicsorogtam rá, s karmokban végződő ujjaimat nyakára szorítottam. Másodpercekkel később végül kiabálva kérdeztem: </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Mi a fenét akarsz tőlem seggfej!? </span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Nem szólt semmit. Tekintette meglepett volt. Felálltam és kezemet nyújtva fölsegítettem. Egyre feldúltabb lettem, de újra feltettem a kérdést:</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Azt kérdeztem ... mit akarsz? - förmedtem rá dühösen. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Öhm … - köhintett, de közben nem nézett a szemembe.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Ez aztán a válasz! Egyáltalán ki vagy te? - kérdeztem magabiztosan, ám mikor közelebb lépett - és láttam, hogy legalább húsz-huszonöt cm-rel magasabb nálam - határozottságom lankadni kezdett. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Daniel. - mondta mosolyogva, mintha csupán a nevét kérdeztem volna.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Ezzel most sokkal előbbre vagyok! Először megharapsz, eltűnsz én pedig itt maradtam egyedül, senki által nem felügyelt, át nem változott farkasként. Most meg nyolc év után felbukkansz az igen jól nevelt falkáddal. Megtámadjátok a Hunter farmot és most az a lány is farkas, utána meg engem téptek darabokra. Minden mozdulatomat figyeled, kétszer is megmentettél, odafeküdtél mellém, mégis bujkálsz előlem. - mindent egy levegővel zúdítottam rá, de kikívánkozott. - Fogalmam sincs ki vagy. - sóhajtottam befejezésül.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Nem tudom megmagyarázni. - bökte ki végül, amitől csak még ingerültebb lettem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Pedig muszáj lesz. - mély levegőt véve folytatta - Akkor úgy kérdezem: miért haraptál meg? Miért engem? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Talán olyan rossz? - felhúzta szemöldökét, s gúnyos mosolyával az idegeimre ment.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Nem. De ne térj ki a válsz elől! Tudni akarom a magyarázatot mindenre ami az elmúlt nyolc évben velem történt és egy perccel sem fogok tovább várni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444;"><span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">- Majd megmagyarázom. </span><span style="font-family: inherit; font-style: italic; line-height: 1.38; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ígérem.</span><span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Nem majd. Most! - felsóhajtott, mintha keresné a szavakat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Daniel vagyok, a Vouno falka alfája. - öklét tenyerében nyomta, s ajkait morzsolgatta. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Ettől most hasra kéne esnem, igaz? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Őő ... nem. - köhögöte. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Miért vagytok itt? - kérdeztem közbevágva. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Elüldöztek a területünkről, egy negyven fős falka. Mi csak tizen vagyunk. Másrészt ideje, hogy megvédjelek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Mitől? Eddig is jól megvoltam nélküled. - hozzáállásom egyre flegmább lett az egészhez.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Attól amibe sodortalak. - válaszolta habozva.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Tessék!? - értetlenkedtem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Semmi. Felejtsd el! - szóra nyitottam ajkaimat, de végül nem mondtam semmit. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Azt egyáltalán tudod, hogy Cora Huntert a te kis farkasaid átváltoztatták. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Tudom hát! - vágta oda. Testtartása egyre ingerültebb lett, én azonban folyamatosan kezdtem megnyugodni. Éreztem ma nem fogok kicsikarni semmit Danielből.</span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Egyre sötétedett és Lydia problémája eltörpülni látszott. Az idő hűvösre váltott. A kínos csönd egyre fojtogatóbb lett. Szótlanul álltunk, fejemben pedig, csak az járt, hogy mégis, hogyan voltam képes arra, hogy lerohanjak egy vadidegen srácot. Elfuthatott volna, de ő mégsem tette. Maradt, de közben mégsem tudott magyarázatot adni. Pár percbe telt míg levezettem zavaros gondolatmenetemet, de bizonytalanabb tekintetét látva végül felsóhajtottam: </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444;"><span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">- Még mindig nem értelek és nem tudom ki vagy, de most már ismerlek és nem bújhatsz el előlem ... </span><span style="font-family: inherit; font-style: italic; line-height: 1.38; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Daniel. -</span><span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> mondtam hamis mosollyal arcomon. </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Hátat fordítottam neki, majd elindultam az ellenkező irányba. Észrevétlenül visszanéztem rá. Elejtett egy fakó, de megkönnyebbült mosolyt. Hazafelé úton próbáltam elterelni a gondolataimat és inkább arra koncentrálni milyen kifogást fogok kitalálni Lydia számára amiért otthagytam a - valószínűleg fiú - problémájával. Az este sötét volt, a lágyan hulló hópelyheket megvilágították az utca sárga fényű lámpái. Az úttesten az autók már kijárták a havat, de a járdán még mindig lehetett látni a fehér takaróba nyomott több tucat ember lábnyomait. Mire hazaérkeztem megfogalmazódott bennem a bomba biztosnak nem mondható kifogás Lydia számára. </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Az ajtó előtt lévő lábtörlőn párszor végighúztam a csizmámat, majd halkan benyitottam. Jól esett a meleg. A rádió alig hallhatóan játszott egy számomra ismeretlen dallamot. A konyhából édes illatok szálltak a levegőben. Csokoládé és karamella szirup gőzölgött a tűzhelyen, a pulton pedig puha piskóta kockák sorakoztak arra várva, hogy rájuk csurgassuk az édes szirupokat. Szemlátomást anya nem különösebben volt mérges távollétem miatt, zavartalanul sürgölődött a sütemények körül. Apa a kanapén ült. Olvasószemüvege orrán nyugodott, miközben valamilyen laza papírú hetilapot olvasgatott. Minden túlságosan nyugodt volt, túl tökéletes. Odaléptem a pulthoz és miközben elcsentem egy darab piskótát a pultról kérdőre vontam anyát: </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Valami baj van? - kérdeztem nem túlságosan aggódva.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Nincs semmi. Miért? Mi lenne? - fordult selém mosolyogva. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Semmi. Csak mindenki itthon van, te sütit sütsz, apa pedig nyugodtan olvas. </span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Felhúzott szemöldökkel vállat vont, miközben a karamella szirupot kezdett csurgatni néhány piskótára. </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Apához fordultam. Üdvözlésül megpusziltam a fején lévő kis kopasz foltot. Felém fordult és viszonzásul megpuszilta hidegtől kipirult arcomat. </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Felmegyek jó? </span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit;"><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Válaszul mindegyikük bólintott és folytatták addig végzett tevékenységeiket. Felszaladtam a lépcsőn, be a szobámba. Nadrágzsebemből előkotortam fehér telefonomat. Az ágyra telepedve előkerestem a névjegyzékből Lydia nevét. Az üzenetek közt már láttam a </span><span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Hol vagy? </span><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">-ot és a mérgelődő emojikat. Leírtam az eléggé sántító kifogásomat: „A busz lerobban és letessékeltek mindenkit. Még szerencse, hogy nem kellet olyan sokat hazagyalogolni. Bocsi!” Üzenetemet újabb morcos hangulatjelek követték, ám pár perc múlva már arról csacsogott, hogy a közértbe mennyire helyes az új eladófiú és, hogy milyen aranyosan mosolygott rá. Lydia falta a srácokat szent igaz. Ha az egyik nem jött neki össze, jött a másik. Könnyen szóba elegyedett bárkivel. A flörtöléshez azonban jól jön, ha valaki jól is néz ki. Lágy, nőies arcvonásaival, hosszú vörös fürtjeivel és tökéletes, üde mosolyával bárkit az ujja köré csavart. Életvidám személyisége és - tényleg - humoros viccei sokszor felvidítottak. Sokat olvas, sokszor mesél nekem könyveiről amiknek történetei sosem kötöttek le igazán. Jó tanuló és okos. Barátságunk kezdete óta csak egy szóval tudtam jellemezni: előrecsomagolt vattacukor. </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit;"><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Pár szót még beszéltünk. Miután elköszöntünk kinyomtam telefonomat. Szemem megkönnyebbült, ahogy az erős fény alábbhagyott. Alsó és felső pilláim egyre jobban vonzották egymást. Lementem megvacsorázni. A gyorsan összedobtam egy szalámis szendvicset és pár perc alatt el is fogyott. Elköszöntem anyuéktól, majd fölmentem az emeletre. A szobámban pizsamába bújtam, végül lefeküdtem. A mai találkozásom Daniellel nem hagyott aludni. </span><span style="background-color: transparent; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">,,Attól amibe sodortalak.’’</span><span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444;"><br /></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Féltem attól ami várt rám.</span></span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: #444444; font-family: "arial"; font-size: 14.666666666666666px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span></div>
</div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 14.666666666666666px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<span style="color: #444444;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyqQov8PluEWWeIzh3Re4bfCk1LhDnl-XCVEhca-jUWaH3DyIZt88qJ7pwB-V84klia75pmMv2qPPUnGvU1XXvuxtFUp7MaiLNTLlPKNyCJqxp0tLwsZzEgEYqR8CuUUvjRwB2pUD15Fw/s1600/tumblr_mcoip1pUD91r04l96o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: #444444;"><img border="0" height="145" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyqQov8PluEWWeIzh3Re4bfCk1LhDnl-XCVEhca-jUWaH3DyIZt88qJ7pwB-V84klia75pmMv2qPPUnGvU1XXvuxtFUp7MaiLNTLlPKNyCJqxp0tLwsZzEgEYqR8CuUUvjRwB2pUD15Fw/s400/tumblr_mcoip1pUD91r04l96o1_500.gif" style="outline: red dashed 1px;" title="" width="400" /></span></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #444444;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<span style="color: #444444;"><br /></span>
<span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 127.5px; top: 3254px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="View the original"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="View the current"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="Magnifier"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="View gallery"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 127.5px; top: 3254px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="查看原始"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="查看当前"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="放大镜"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="查看库"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 127.5px; top: 3254px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="View the original"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="View the current"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="Magnifier"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="View gallery"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 127.5px; top: 3254px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="查看原始"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="查看当前"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="放大镜"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="查看库"></span></span><br />
<span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 17px; top: 3274px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="View the original"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="View the current"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="Magnifier"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="View gallery"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 17px; top: 3274px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="查看原始"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="查看当前"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="放大镜"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="查看库"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 17px; top: 3274px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="View the original"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="View the current"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="Magnifier"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="View gallery"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 17px; top: 3274px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="查看原始"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="查看当前"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="放大镜"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="查看库"></span></span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/05802804496739669884noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7143193433297221988.post-73134048835803858632014-11-02T11:08:00.005-08:002016-02-02T07:34:28.760-08:003. fejezet<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #444444; font-size: x-large; line-height: 33px; white-space: pre-wrap;">Új farkas</span></div>
</div>
<div style="line-height: 1.38;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="background-color: transparent; color: #444444; font-size: 15px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span></span></div>
</div>
<div style="line-height: 1.38;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="background-color: transparent; color: #444444; font-size: 15px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span></span></div>
</div>
<div style="line-height: 1.38;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit;"><span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Az elmúlt napok eseménytelenül teltek. Éreztem, nyomós okuk van arra, hogy itt legyenek. Szükségem van egy falkára. De fogalmam sincs merre vannak.</span><span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span></span></div>
</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444;"><b id="docs-internal-guid-b19d6175-bfaa-0157-b5c1-e789a89dd5dc" style="font-weight: normal;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></b>
</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit;"><span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Corát kiengedték a kórházból. Tudtam, hogy beszélnem kell vele. Szobámban ültem, s laptopomon nézegettem Cora adatlapját. Csak néztem. Az kurzol már ott volt a </span><span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: underline; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Massage</span><span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> gombon, de gyáva kezeim nem voltak képesek megnyomni az egeret. Végül erőt vettem magamon és bepötyögtem az üzenetet: „Beszélnünk kell! Találkozzunk az erdőben a nagy bükknél, háromkor! Ott mindent elmagyarázok.” s lenyomtam az enter gombot. Feszülten hajtottam le a gép tetejét. </span><span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Jó ötlet ez? Készen áll rá? </span><span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Tele voltam kétségekkel. Még sosem találkoztam személyesen más vérfarkassal. Remélem minden jól fog elsülni. Még csak egy óra volt. Nem tudtam mit kezdjek magammal. Felkaptam egy kardigánt és kimentem az erkélyre. Néztem ahogy némán hullik a porhó. A fák mintha megrezzentek volna, így lehajoltam és egy korom fekete farkas nézett rám kobalt kék szemivel. Észrevette, hogy én is látom őt, visszafordult, s eltűnt a fák között. </span><span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Miért figyel engem mindegyikük? </span><span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Tettem fel a kérdést magamba. Kezeim átfagytak ezért visszamentem a házba. Szobám falára kitűzött rajzaimat, fotóimat nézegettem. Finoman végigsimítottam ujjam egy képen. Én voltam rajta farkasként. Lydia készítette. Szeretett az erdőben fotózni az állatokat. Mikor nekem adta a képet hátborzongató volt látni saját magamat farkasként, s eközben Lydia mit sem sejtett arról, hogy engem lát a fényes papírlapon. Miután megnéztem tetszett amit láttam. Fehéres, barna bundámat mardosta a szél. Elmosolyodtam. Titkon mindig is erre vágytam arra, hogy farkas legyek. Most pedig az is vagyok. </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Unalmamba végül bebújtam az ágyba, fogtam a laptopom és nekiálltam bújni az internetet. A híroldalak szaftosabbnál-szaftosabb sztárhíreket ígértek. Lejebb görgetve politikai viták és kampányok sorakoztak. Egy másik weboldalon olvastam néhány érdekesebbnek vélt cikket. Az idő gyorsan repült. Mikor ránéztem az órára már fél három volt. Felültem, kikapcsoltam a gépet és leszaladtam a földszintre. Felvettem a kabátomat, egy sapkát, majd kisurrantam a hátsó kertbe. Testem megfeszült és átalakultam. Átugrottam a kerítést. Loholtam az erdőn át. A hó belepte szőrömet. Láttam már a tisztást, lelassítottam. Megérkeztem a bükkhöz. Azért is volt ez különleges, hiszen a miénk egy negyven hektáros tölgyerdő. Leráztam a bundám, majd visszaváltoztam. Hideg volt egész hónapban, de ma kifejezetten. Már egy hete hullott a hó és az erdőben is térdig álltam benne. A fehér takaró ugyan sok zajt elnyelt, de érkezésem után negyed órával ágak ropogását hallottam. Fél perccel később pedig megpillantottam Cora kipirult arcát, ami alig látszott sötét pamutsálja mögül. Mikor közelebb jött megszólalt:</span></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">-Miért hívtál ide?- mordult fel. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Beszélnünk kell. Kérlek hallgass meg! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Mi okom lenne rá? - fintorgott.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Ha nem érdekelne a mondanivalóm nem jöttél volna el.</span></div>
<ul style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
</ul>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Válaszom hatására ellenkezése alább hagyott. Bólogatott, folytassam.</span></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Szóval ... ami veled történ az nem mindennap, mondhatnánk természetfe.. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Ne beszélj úgy mint a védőnő hatodikban! Bökd ki!- szakította félbe mondanivalóm. Megsértődtem, habár teljesen igaza volt. Köhögtem párat, majd folytattam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Én segíthetek átvészelni az elejét. - a szavak ajkaim közt tagadtak - Cora te vérfarkas vagy - felvillantottam aranyló szemeimet - akárcsak én. </span></div>
<ul style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
</ul>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Cora szájához fogta kezét. </span></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Már a kórházban is ezt csináltad, de ilyen nincs.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Megharaptak. A harapás után pár nappal változol át. Egy erős érzelmi löket vagy erős fájdalom hatására. - Cora olyan volt akár egy bomba. Farkasa bármikor utat engedhet magának. - Át kell változnod. Most. Még mielőtt olyan helyen történik ahol nem segíthetek rajtad.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Ezt te komolyan elhiszed? - förmedt rám. - Azt hiszed valami koszos, bundás állat leszek? Nem. Próbálj meg mást bepalizni. </span></div>
<ul style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
</ul>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Nem láttam más lehetőséget. Kieresztettem karmaimat és csupasz csuklóján és kézfején végigszántottam azokat. Cora felsikoltott. Magához szorította vérző sebét. Elképedve meredt a nyílt vágásra. Hallottam ahogy a pulzusa egyre gyorsabb. Tekintete felragyogott.</span></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Mi történik a szememmel? - kiabálta - Minden kékes és zöldes.</span></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444;"><span style="font-family: inherit;">- </span><span style="font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">A szemed kezdi elveszteni a vörös színreceptort. - megemeltem a hangom. </span></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">,,Zúg a fejem!’’ Ismételgette. Egyre szaporábban vette a levegőt. Teste rángatózni kezdett. Láttam ahogy izmait görcsök szorították. Mikor összeesett meghátráltam. Szemei segítségért könyörögtek, de muszáj volt átváltoznia.</span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Egy perccel később egy hófehér farkas hevert a hóban. Prüszkölni kezdett, s miután felállt lerázta a havat bundájáról. Szemei továbbra is kéken ragyogtak. Pár pillanat múlva látása kitisztult. Fehér fogait mutogatva vicsorgott rám. Lassan elkezdett osonni felém én pedig nem tudtam mit tegyek. Cora egyre csak közeledett. Kieresztettem karmaimat és szemfogaim, habár koránt sem hittem, hogy képes leszek leteperni őt. Lassú mozdulatai hirtelen ugrássá váltak. Mielőtt rám vethette volna magát, egy fekete árny oldalról leteperte az állatot. A hóban verekedtek, Cora bundáján vöröslő patakok kezdtek csordogálni.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Állj! - ordítottam a fekete farkasra - Hagyd abba!</span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Még egyszer Cora oldalába mart. Felém fordult. Azt akarta, hogy a szemébe nézzek, mély kéken ragyogó szemébe. Néhány pillanatig így meredtünk egymásra, majd egy hosszú szökelléssel eltűnt a sűrűben. Corához rohantam. Halkan sűkölt, de ez is fájdalmat okozott neki. Testét ismét karmolások és egy harapás borította. A vérzés lassacskán elállt, és a sebek hegesedni kezdtek, a harapás azonban nem gyógyult. </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Változz vissza! - suttogtam.</span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Szavaimra csontjait és izmait megfeszítette. Újra ember volt. Vastag ruhái alatt nem látszottak sebei. </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Mi volt ez? - kérdezte rémülten, miközben oldalát szorongatta. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Cora, most már farkas vagy. Elviszlek hozzánk, ott bekötöm a sebed. </span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Egyetértően bólogatott. Szemeiben félelem tükröződött. Sok mindent tisztáznom kell még. </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Kimért lépésekkel haladtunk hazafelé. Sokáig tartott, míg két lábon hazabicegtem vele. Kérésemre Cora kihúzta magát, hogy gond nélkül följussunk a szobámba. Anya illemből megkérdezte ki ez a lány, habár tudtam, nem különösebben érdekli a válasz. Felsegítettem Corát a szobámba. Az oldalán lévő sebet, pedig az elsősegélyen tanult módon kötöztem be. Ezernyi kérdése mind arcára voltak írva, mégsem tette föl egyiket sem. A levegő egyre szúrósabb lett. Pár perc után vettem csak a bátorságot, hogy megtörjem a kínos csöndet. </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Cora, - szólítottam meg halkan. Folytatni akartam mondanivalóm, ám félbeszakított.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Mi vagyok? - kérdezte kétségbeesetten. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444;"><span style="font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">- Farkas vagy, akárcsak én. Nem akartam, hogy az a fekete farkas megtámadjon. Azt akartam, hogy átváltozz, hogy ne a suliban, az utcán vagy akár a szüleid előtt. Habár sosem voltunk kebel barátok, de úgy érzem felelősséggel tartozom irántad. Most már egyformák vagyunk. Lehetnek még kitöréseid, de az a lényeg - eléje térdeltem és mélyen a szemébe néztem - </span><span style="font-family: inherit; font-size: 15px; font-style: italic; line-height: 1.38; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Te nem vagy szörnyeteg, az ember tesz azzá. </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Felálltam. Hátat fordítottam neki. Nem tudtam mit is kéne tanácsolnom számára. Meg akartam győzni, nem vagyok az ellensége. Arcomra kiült a tanácstalanság. Egy helyben toporogtam, súlyomat egyik csípőmről a másikra helyezve. Mondandómat rendszerezve száraz ajkaim újra szétváltak. </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- A farkas megpróbál dominálni akárhányszor valaki feldühít, meg akarja mutatni, ki az erősebb. Mélyeket lélegezve próbálj felülkerekedni újonnan kapott ösztöneiden. Ha fájdalom hatására akar feltörni a farkast csak úgy tudod leküzdeni, ha nem harcolsz a fájdalom ellen. Engedd el a fájdalmat! Ettől maradsz ember. </span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Cora nem válaszolt. Bámult az ürességbe és el sem tudtam képzelni, mi járhat a fejében. Hosszú, sötét fürtjei meg-megrezzentek ahogy lassú lélegzeteket vett. Arcvonásaiból semmit nem tudtam leolvasni. Meg akartam érteni mit érez, hogy segíteni tudjak rajta. </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Cora, - szóltam halkan - minden rendben?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Igen. - dadogta határozatlanul miközben felállt. A szoba félhomájában szinte csak sziluettjét lehetett kivenni. Vontatott léptekkel haladt az ajtó fel. Én is felemelkedtem, s vállára tettem a kezem. Hátrafordult. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Bízz bennem! - kértem. </span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Felvillantottam arnyló szemeimet és elmosolyodtam. Cora szemein is átfutott egy halovány, kékes fény, - habár szerintem nem tudatosan - s viszonoszta mosolyomat. Kétségek között ugyan, de távozott. </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Az agyamnak hűvösre volt szüksége a gondolkodáshoz. Egy kardigánt kaptam magamra és kimentem az erkélyre. Túlságosan kavarogtak a gondolatok a fejemben. Az a fekete farkas minden lépésemet figyeli. Zsigeri ösztönöm csak azt ismételgette, hogy ő az. Ő, aki válaszolni tud. </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Cora rémült tekintete lebegett lelki szemeim előtt, ahogy átváltozott, s az a szörnyű, fájdalmas üvöltés amikor a sötét állat húsába mart.</span></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444;"><br /></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;"> A hó már nem esett, de a fenyők ágain kupacokban ült. Egy halom zuhant a földre, lenéztem, a kék szemek újra rám meredtek, s ahogy észrevettek újra eltűntek a sötétben.</span></span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
</div>
<span style="color: #444444;"><span style="color: white;"><br /></span>
</span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444;"><br /></span></div>
<span style="color: #444444;"><span style="color: white;"><br /></span>
</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioWs9eeRU9-T-GQBau0_WQla8om4imbmmpX8wd4ytkJ6T6Ex8bJ4YqLKgSkquk5SvrTqC_du8Ml1mcQodcvWy9HvifJk0zQsX8Dwv8DRAHgLJxtPJRsj0cUYbEQ-Uq_rArduVWAQRB96o/s1600/giphy.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;"><img border="0" height="223" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioWs9eeRU9-T-GQBau0_WQla8om4imbmmpX8wd4ytkJ6T6Ex8bJ4YqLKgSkquk5SvrTqC_du8Ml1mcQodcvWy9HvifJk0zQsX8Dwv8DRAHgLJxtPJRsj0cUYbEQ-Uq_rArduVWAQRB96o/s1600/giphy.gif" style="outline: red dashed 1px;" title="" width="400" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span>
</span></div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<a name='more'></a><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 127.5px; top: 2151px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="View the original"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="View the current"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="Magnifier"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="View gallery"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 127.5px; top: 2151px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="查看原始"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="查看当前"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="放大镜"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="查看库"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 127.5px; top: 2151px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="View the original"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="View the current"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="Magnifier"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="View gallery"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 127.5px; top: 2151px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="查看原始"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="查看当前"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="放大镜"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="查看库"></span></span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/05802804496739669884noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7143193433297221988.post-61505175500656661232014-10-30T06:40:00.001-07:002016-02-02T07:34:20.364-08:002. fejezet<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-weight: normal; line-height: 20px; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-size: x-large;">Farkas támadás</span></span></h2>
<div style="line-height: 1.38;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
</div>
</div>
<div style="line-height: 1.38;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Óvatosan dörzsölgettem száraz szemeimet. Reggel nyolc óra lehetett. Magamra kaptam barna fürdőköpenyem és nyuszis papucsom. Lassan csoszoktam le a lépcsőn. A tálaló pulton volt egy régi fajta rádió. Kopott ugyan, de apum mindig csak annyit mondott: ,,Amíg jó, ne javitsd.’’ Bekapcsoltam és beállítottam a helyi adóra. A nyolc órás híradó volt adásban. Az utólsó szegmensében a helyi híreket adták. Álltalában nálunk nem történt semmi, de most valami megütötte a fülemet.: </span></span></div>
</div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">„Tegnap reggel pontban 7:14-kor érkezett a bejelentés, hogy a Hunter farmoról elraboltak három birkát és Mr. Hunter lányát találták meg ájultan egy elpusztult juh mellett. A lányon és a birkán is harapásnyomok, karmolások találhatók. A rendőrség az egyik helyi farkas falkára gyanakszik. A lány állapota stabil. A rendőrség kijárási tilalmat rendelt el este 10 és reggel 6 óra között. Az erdőt elkerülni szíveskedjenek! </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Ezek voltak a mai hírek Daiter Kalbival és Savannah Whitetal.” </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">A hidegrázás kerülgetett. Az itteni, valódi farkasok még sosem támadtak emberre. Mi van ha ..? Elszorult a torkom. Mi van, ha vérfarkasok? Mi van, ha vadak? Ha, ha és ha. Agyam sorra dobta föl a lehetséges variációkat. Szerettem volna azt hinni, hogy valódi farkasok voltak, ám pontosan tudtam, hogy ez nem így van. Én azonban hiába tudom az igazságot, az emberek mégis az erdő igazi farkasait fogják elpusztítani. Hiába gyilkolják őket folyamatosan, ha minket egy is csupán megharap, vagy karmol, mi az egész falkát kiirtjuk. Bizakodtam abban, hogy emiatt nem kell majd aggódnom. </span></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444;"><b id="docs-internal-guid-ea702650-6d02-7bc2-a9d1-68d25679da21" style="font-weight: normal;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></b>
</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit;"><span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Otthagytam imént lefőzött kávémat és felsiettem a fürdőbe. Fogat és arcot mostam. Második lépésként beleugrottam egy farmerbe és egy kötött, piros, kanadai mintás pulcsiba. A hajamat csak egy gyors lófarokba kötöttem. Az ágyamat pedig úgy hagytam ahogy. A földszinten meleg ruhát vettem föl. </span><span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Táska, bérlet.</span><span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> Mondtam magamnak, a rögtönzött leltározásom közben. Bezártam mindent és elmentem a legközelebbi buszmegállóba. A hó újra esett, de nem is bántam. A narcssárgára mázolt padból, csak a fekete kovácsoltvas-korlátok látszottak. Egy örökkévalóságnak tűnt mire megjött a busz. Szerintem ez alatt a tíz perc alatt hipotermiát kaptak a lábujjaim. Negyed óra kellet mire felértem a kórházhoz. Megkerestem a sürgősségi emeletét. Utáltam kórházban lenni, de most muszáj volt meggyőzédnöm valamiről. Egy házsártos nővér a koromról kérdezgetett, és hogy családtag vagyok-e. Én persze meg se tudtam szólalni, de egy kedves 30-as évei elején járó másik nővér kisegített. Dolgára küldte a kötekedő ápolónőt, ő csupán annyit kérdezett kihez jöttem. A válaszom annyi volt: </span><span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Cora Hunter</span><span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">, azért hozzátettem, hogy egy aggódó osztálytárs vagyok. Ő csak bólogatott. Egyenes szőke haja lófarokba volt kötve és kék szemeiből sugárzott a kedvesség. Odavezetett abba a kórterembe ahol Corát tartották.. </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Húsz perc, rendben? - közölte határozottan.</span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Teljesen! Köszönöm. </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Még egyszer rám mosolygott, majd elment. Halkan nyitottam be a terembe. Cora eszméletlenül feküdt, gépekre kötve. A teremben érezni lehetett a gyógyszerek és injekciók szúrós szagát. Közelebb léptem. Sebei ezalatt az egy nap alatt gyorsan begyógyultak. Néhány be volt kötözve, amit láttam az a rövid idő ellenére is olyan volt mintha két-három hete gyógyulna. Reméltem, hogy felébred mielőtt letelik a maradék negyed órám. Helyet foglaltam az ágya melleti széken. Szerencsémre pár perc után elmúlhatott az altató hatása. Néhány, halk nyögés után megszólalt:</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Nővér? - kérdezte csukott szemmel. Hangja fáradt volt és meggyötört. </span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Nem, nem. Én … Autumn vagyok. Egy osztályba jártunk gimiben. Pár utcával lejjeb lakom. - határozatlan hangom megtorpant, hisz’ sosem voltunk kebel barátok.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Na hát ez se gondoltam volna. - nevetett ugyan, de éreztem, nehezére esik. - Pont te. </span></div>
<ul style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
</ul>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Szavai egyre cinikusabbak voltak. Határozottságom megrendült. Mikor azonban láttam, hogy időm fogytán van összeszedtem bátorságomat és nekiálltam mondandómnak:</span></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Cora. Mi történt tegnap reggel? - higgadtan folytattam - Mit láttál? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Mi ez? Egy rendőrségi kihallgatás? - tiltakozott.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Kérlek válaszolj! - szavaim egyre határozottabbak lettek. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Semmi közöd hozzá. - ellenkezett. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Cora! - rákiabáltam. Hátrahőkölt. </span></div>
<ul style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
</ul>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Fél percig vacillált, majd megragadtam pulóverem nyakát, és közelebb húzott. Pupillái összeszűkültek. Azúrkék pillantása lyukat égetett a lelkembe. </span></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Tényleg tudni akarod mit láttam!? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Igen. - válaszoltam eltökélten. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Azok nem farkasok voltak. Persze annak tűntek, de … de láttam. Mikor marcangoltak, a sűrűből előjött egy szénfekete farkas. Sötét szemei zafírkéken ragyogtak fel. Az állat teste megfeszült és rángatózni kezdett és - egy pillanatra megtorpant - egy fiúvá alakult, szeme azonban még mindig kék volt. Elordította magát, ‘mire a farkasok visszarohantak az erdőbe. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Cora én … </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Ne is mondj semmit! - csalódott volt. - Nem hiszel nekem. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Elhiszem. De figyelj! Arra kérlek, ha írok válaszolj, ha hívlak gyere. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Mi ..? - félbeszakítottam. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 15px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Kérlek! - nem tudtam mást tenni. Felvillantottam sárga szemeimet. Cora szája elé kapta tenyerét, majd nagyot nyelt. </span></div>
<ul style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
</ul>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Az ajtón kopogást hallottam. Szemeim normálissá váltak. A szőke nővér állított be. Kezével kifelé intett. Még egyszer Corára pillantottam, végül kisétáltam a helyiségből. </span></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<b style="font-weight: normal;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;"><br /></span></b></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit;"><span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ezer gondolat járt a fejemben mikor kiléptem a kórházból. Fogalmam sem volt mi lesz. Meg kell védenem Corát attól, hogy kárt tegyen bárkiben, vagy épp’ saját magában. Emellé itt egy valódi vérfarkas falka. Kimérten battyogtam a buszmegálló felé. Arcom unott volt, de bellül rengeteg kérdés futott rajtam át. Cora szavain méláztam. </span><span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Sötét szemei zafírkéken regyogta fel … </span><span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Lehetséges, hogy ő az? Ha megtalálom a falkát segíthetne rajtam. Mesélhetne mi vagyok, és miért. Reménykedtem. Mire visszatértem a valóságba ott is voltam a megállóba.</span><span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> </span><span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Nem sokáig vártam a buszra. Előkotorásztam a táskámból a bérletem. Mr. River volt a busz vezető. Kedves idős bácsi. Apukám igen jó barátja. Gesztenye szemei barátságosak voltak, arcán ősz borostát viselt. Jólelkű pillantást vetett rám. Ez egy kis lelket öntött belém. Felmutattam a bérletem és leültem egy szabad helyre. Lassacskán haza döcögött a jármű. Leszálláskor az ajtó pont egy hatalmas hókupacra nyílt, s én természetesen már térdig is álltam a friss hóban. Csizmám kicsit feljebb volt a bokámnál, de farmerom fölötte teljesen átázott. Fáztam, ám nem aggódtam amiatt, hogy beteg leszek. Haza sétáltam. Messziről láttam, hogy a kocsi már a felhajtón áll. Mikor beléptem az ajtón anya első mondata az volt, hogy miért csurom víz a nadrágom. </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Neked is szia anya!- mondtam kuncogva. </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Azonnal vesd le ezt a gatyát! Még megfázol itt nekem! - az orrom alatt persze nevettem. </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">- Ha ettől jobban érzed magad, ez lesz az első. - bólogatott. </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit;"><span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Miközben felmentem a szobámba, útközben apa egy puszit nyomott a homlokomra. Lecseréltem a nacit egy otthoni legigngre. A reggel elmaradt szépítkezést fejeztem be. Szememre tust húztam, szempillámat spirállal festettem ki. Hajamat kibontottam és megfésültem, végül laza hullámokat tettem bele a sütővassal. Leültem az íróasztalomhoz, tanakodni kezdtem. Miért támadták meg a farkasok Corát? Vajon </span><span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: bold; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">ő</span><span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> az akit látott? </span></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444;"><b style="font-weight: normal;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></b>
</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Egy dolgot viszont tudtam ... meg kell találnom a falkát minél hamarabb ..... </span></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444;"><b style="font-weight: normal;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></b>
</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Nem sok minden történ délelőtt. Anya kitett magáért az ebédnél, mondván, hogy itt hagytak engem két napra egyedül. Mindig csak azt mondta. Lehet, hogy huszonkét éves vagy de az én kislányom, de jó volt ez így. A krémleves gőze végigsimította az arcom, az oldalas illatáról nem is beszélve. Csendesen megebédeltünk. Nem meséltem el nekik a reggeli híreket mert tudtam, hogy akkor nem engednek el sehova. </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit;"><span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Két óra körül - mikor apuék bólogattak - felöltöztem, kimentem a kertbe, átmásztam a kerítésen és elindultam az erdőbe. A hó ropogott a talpam alatt, a friss pedig halkan hullott a vállamra. Csöndes volt minden, túlságosan csöndes. Izmaim megfeszültek, érzékeim kiélesedtek. Idegen szagokat kerestem a levegőben. Tíz perce jártam az erdőt mikor megpillantottam valamit a fák között. A lény gyorsan visszarántotta a fejét. Rájött, hogy észrevettem. Farkas volt semmi kétségem. De nem a valódi féle. Lassan közelítettem, de mikor három méterre lehettem kitört. </span><span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Bolond!</span><span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"> - mondtam magamban. </span></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444;"><br /></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Rohantam utána. Megropogtattam csontjaim, aztán egy nagy ugrás közben én is átalakultam. Loholtam, s éreztem ahogy a fagyott téli levegő betölti a tüdőmet. Nem lassítottam, én voltam a vadász ő pedig az áldozat. Szagát próbáltam az agyamba vésni. Már nem tudtam mennyi ideje rohanhattunk, de az izmaiban mintha tűz égett volna. Most nem állhattam meg. Éreztem, hogy közel a cél. Egy perccel később a másik farkas hajtű kanyart vett, a kifarolt hó mindenét ellepte és eltűnt a fák között. Én is fordultam, ám lábaim összecsuklottak a fáradságtól. Kimerülten omlottam a hóba. Minden izmom égett, s megállás nélkül kapkodtam a levegőt. Fél órán keresztül nem bírtam talpra állni. Mikor végre összeszedtem magam felálltam és lassan haza döcögtem. Erőtlenül ugrottam át a kerítést. Ahogy leérkeztem újra összecsuklott minden végtagom. Két perc után felálltam, leráztam magamról a havat és visszaváltoztam. Nyúzott fejjel toltam el a hátsó üvegajtót. Jól esett ahogy a szoba melege behatolt csontjaimba. Levettem a kabátom. Felbotorkáltam a lépcsőn. Szobámban beborultam az ágyba. Négy óra volt, de a nap már aludni készült. Próbáltam felidézni az állat szagát, de ez is, mint sok más elveszett a gondolatok között. Ösztön lényem kizárta a feleslegesnek vélt gondolatokat. De elhatároztam, megtalálom a falkát, megtalálom őt.</span></span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span>
</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6Bjf2YL3iBZy1pZnjHNOiUGKGmK3PdLUw9-TnxJ2xFvWH8gRK64QHBVNTNSR2iH6hC4WyMEzPC4OswIkbp_bM94P0ysVi40q2CbCARD81lpt5vIlARay1IUDYG4DnaLkvxbXNNslgrfo/s1600/tumblr_ly7mpieLOB1r4ihh4o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;"><img border="0" height="216" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6Bjf2YL3iBZy1pZnjHNOiUGKGmK3PdLUw9-TnxJ2xFvWH8gRK64QHBVNTNSR2iH6hC4WyMEzPC4OswIkbp_bM94P0ysVi40q2CbCARD81lpt5vIlARay1IUDYG4DnaLkvxbXNNslgrfo/s1600/tumblr_ly7mpieLOB1r4ihh4o1_500.gif" style="outline: red dashed 1px;" title="" width="400" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<span id="pv-float-bar-container" style="display: none;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="View the original"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="View the current"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="Magnifier"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="View gallery"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="查看原始"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="查看当前"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="放大镜"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="查看库"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="View the original"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="View the current"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="Magnifier"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="View gallery"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="查看原始"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="查看当前"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="放大镜"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="查看库"></span></span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/05802804496739669884noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7143193433297221988.post-72062766797911013492014-10-29T13:59:00.003-07:002016-02-02T07:34:08.003-08:001. fejezet<div dir="ltr" style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<h2 style="line-height: 1.38; text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="background-color: transparent; color: #444444; font-size: x-large; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Winter Wood, Canada</span></span></h2>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; line-height: 1.38;"><span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">A szobám ablakán bámultam ki a házunk mögötti fenyvesre. Gyönyörű volt a tél Winter Woodban. Az ablakon a párát és a jégvirágokat kapargattam. A hegyek agyarai a kék eget mardosták. Akárhányszor rájuk néztem, mintha mindig magasabbak lennének. A farkasok fel- fel vonyítottak, ekkor lehajtottam a fejem és lágy mosoly ült ki arcomra. Lelki szemeim előtt filmként futottak át a kusza gondolatok. Farkas alakomból gyakran csak homályos képek maradnak, néha emlékszem részletekre. A képeket csupán illatfoszlányok és néhány vörös színtől mentes, homályos látott emlék rakta össze. Erősen él bennem első átalakulásom emléke. </span><span style="font-family: inherit; font-style: italic; line-height: 1.38; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Fülfeszítő zúgások és sípolások, testem remegett, izmaimat görcsök rángatták, szemeim aranyszínben ragyogtak, fogaim sorra kiélesedtek. Ruháim azonban teljesen épek maradtak. Mintha csupán megfordítottak volna egy kártyalapot, én az egyik felén, farkasformám a másikon. A tisztás, zöld tenger. Az eső halk kopogása, dobóló viharrá erősödött. Bundám nedvesen tapadt bőrömhöz. Faggyú szaga terjengett a levegőben. Felvillanó agancsok a fák között. A rohanás szabadsága. Ahogy szemfogaim a húsba martak. A meleg vér édes íze. Sötét, maszatos árnyékok. Zavartan ébredtem korhadt ágak és nedves falevelek között. </span><span style="font-family: inherit; line-height: 1.38; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">Ezek az emlékek cikáztak fejemben. A nyomasztó gondolat, hogy egyedül vagyok. Semmit sem tudok arról mi vagyok, hogyan és miért. Egyet azonban tudtam: ezt az erőt többé nem vehetik el tőlem.</span></span></div>
<span style="color: #444444; line-height: 1.38;">
</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444;"><b id="docs-internal-guid-9ca12467-4890-9767-8c92-65624f975b20" style="font-weight: normal;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></b>
</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Felálltam és leültem az íróasztalomhoz. A felső fókból elővettem a mappámat. Napról napra egyre jobban dagadt a befejezetlen grafitrajzoktól. Előszedtem az egyik félkész művet. Egy farkasfalka üldözött egy szerencsétlen szarvast. A kép szinte üres volt, halovány, kusza vonalak egy fehér papírlapon. Ceruzát vettem a kezembe és folytatni kezdtem. Egy-két perc múlva megdörzsöltem karom, hűvös volt. A hatást pedig fokozta, hogy a szobám pasztel lila falai, szinte már kék színétől csak hidegebb lett. Így felkaptam bézs színű blézeremet a székről. Visszaültem a rajzhoz és folytattam. Kb. húsz perc után meguntam. Valószínű ezért nincs sok képem befejezve. Késő délután lehetett már. Lementem a földszintre, bementem a konyhába. Fogtam a kedvenc bögrémet. Forraltam vizet, elővettem a felső polcról egy citromos teafilter. A víz bugyogni kezdett és mikor levettem a tűzhelyről a gőz lágyan melegítette kihűlt kezeimet. Beleöntöttem a forró vizet a bögrébe és beletettem a filtert, végül belehintettem egy kevés kristály cukrot. Felvettem a kabátom, sapkám és fehér kesztyűm, majd teámmal együtt kiültem a teraszra. Néztem a friss havat. Egyedül voltam otthon, hisz téli szünetvolt. Ahogy ott kint ültem a teámat kortyolgatva elgondolkodtam. Nem régen lettem huszonkét éves. Szinte felnőttem és gyakorlatilag semmien kapcsolatom nem volt, volt néhány srác aki tetszett vagy beszéltünk, együtt lógtunk, de ki sose lett mondva ,,Na most együtt járunk.’’ és nem ez a legrosszabb. Szeretem a művészetet, fotózni, rajzolni, még a biológia is érdekel de valójában nem is tudom mit kezdek magammal főiskola után. Most éppen képzőművészeti főiskolára járok, de nem tudom mit kezdek majd a diplomával. </span></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444;"><b style="font-weight: normal;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></b>
</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Gondolataim egyre halkabbá váltak és elmerültem a festő tájban. Az erdőre nézve mindig is eszembe jutott az az este. Nem tudom elfelejteni azt a fiút. Mély, barna szemek, sötét haj. Arcvonásai nyugalmat sugároztak, a félhomály és az idő azonban elég erősen furakodott közém és emlékeim közé. </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">A teám elfogyott én pedig már átfagytam az ücsörgéstől. Mikor beléptem a házba megcsapott a huszonkét fokos szoba melege. Letettem a bögrét a konyhapultra, kabátom pedig a fogasra akasztottam. Elmosogattam a tányérokat. Anyukám, Meredith kis könnyebbséggel áll majd neki más házimunkának. Jól esett ahogy a forró víz folydogált végig az ujjaim között. A szobámba kicsit még pakolásztam. A héten felhalmozódott ruháimat hajtogattam össze és tettem be a szekrényembe, vagy a szennyesbe. Mikor végeztem leültem az ágy szélére. A magány sokszor kelti szárnyra emlékeimet, gondolataimat. A rózsaszín, félhold alakú sebet méregettem a karomon. Igaz képességeimbe beletartozott a kissé erősebb immunrendszer és gyorsabb gyógyulás, de az a seb mindig is ott lesz. Valójában nem bántam. Ez jelképezi azt ami vagyok. Csöndben elmerengtem, s egyszer csak a telefonom pittyent meg. Végigfutott rajtam a hideg ilyettemben. Odanyultam érte az éjjeliszekrényemhez. Feloldottam a mintazárat és láttam, hogy az én drága Lydiám írt nekem. Megnéztem az üzenetet. Annyi ált benne, nem-e mennék át délutánra. Szívesen mentem volna, de nem sok kedvem volt a hidegben átbuszozni a város másik végére. Tudok ugyan vezetni - ha elég gyatrán is -, de a kocsi természetesen nem volt itthon. Néhány percnyi gondolkodás után végül megembereltem magamat és elindultam kifelé. Leszaladtam a lépcsőn. Magamra kaptam grafitszürke szövetkabátomat, majd kimentem a kert végébe. Térdre ereszkedtem, fogaimat összeszorítva kieresztett karmaimat vállamba mélyesztettem. Erre izmaim görcsbe rándultak, szememim aranybarnán szikráztak, szemfogaim élesre nyúltak. Mire feleszméltem, már bundámat ráztam meg, hogy egy kicsit jobban magamhoz térjek. Látásom kitisztult. Halovány barna bundám melegen tartott. Lassú léptekkel indultam. Nekirugaszkodtam, majd átvetettem magam a kerítést és loholtam az erdőn át. Ilyenkor az agyamat elárasztották ösztöneim. A szabadság íze mindennél édesebb volt a számban. Öt-tíz percig ha futhattam. Megérkeztem. Pasztel vörös házuk elvesztette színét farkaslátásomnak köszönhetően. Könnyed ugrással átvetettem magam a kerítésen. Leráztam magamról a puha havat. Újra megfeszültem, s néhány másodperc után visszaváltoztam. Nagy kockázatot vállaltam ezzel a módszerrel. Előresonfordáltam, majd mintha csak előröl jöttem volna becsengettem az ajtón. Lydia laza mosolyal és egy halk ,,Hello’’-val köszöntött, mert mobilját éppen vállához szorította. Mikor beléptem már köszönőbe volt a beszélgetés, végül Lydia egy csókot nyomott a telefonba és letette. </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">- Helló Drágám!- mondta nőies, selymes hangján. Habár egy idősek vagyunk tizenhárom éves korunk óta csak úgy tudtam jellemezni minthogy, olyan mint az a retro, előre csomagolt vattacukor. Kedves lány, bohókás, de ha úgy adja a helyzet komoly is tud lenni. A legjobb barátom. </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">- Hello!- köszöntem vissza mosolyogva. </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">- Gyorsan ideért az én kis farkasom - erre a szóra mindig felkaptam a fejem, hisz senki sem tudja ki vagyok valójában, csupán azért hívott így, mert tíz éves korom óta vonzódom a farkasokhoz - mi van veled?</span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">-Semmi. Inkább mesélj ki ez a srác akinek elcsavartad a fejét!</span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">- Mindent elmesélek miközben kilakkozom a körmödet. </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">Így is tett. Miközben a vörös lakkot manikűröst megszégyenítő pontossággal kente fel körmeimre. Áradozott a szőke, zöldszemű Tom Welseről aki most számolt be egy srácról akivel jóba van és tavaly volt végzős. </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">- Pont jó lenne neked.- kacsintgatott rám Lydia. </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">- Felejtsd el! A pasiknak soha nem jöttem be és soha nem is fogok. - szontyolodtam el.</span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">- Azóta felnőttél édesem. - mosolygott. Én azonban továbbra is lehajtott fejjel bámultam, ahogy a lakkos ecsetet kimérten húzta végig körmeimen. </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">- Ja, biztos. - válaszoltam unottan. Néhány pillanattal később gyengéden államhoz nyúlt, ezzel megemelve fejemet. </span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">- De nem azért jöttél, hogy elszomorítsalak. - szeme ragyogott. Láttam, hogy csak bíztatni akar. Végül magamra erőltettem egy halvány mosolyt, ami kicsit tényleg felderített.</span></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white;"><br /></span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: white; font-family: inherit;">Egy két órát beszélgettünk még, majd hazavitt kocsival. A havas szelek csak úgy fújták hosszú vörös fürtjeit. Elköszöntünk egymástól, én meg újra egyedül maradtam. Csöndes volt a ház. Anyuék pedig csak holnap érkeznek meg a karácsonyi céges bulról. Felcsavartam a termosztátot, a fürdöbe pedig teleengedtem a kádat forró vízzel. Kontyba fogtam a hajam, levetkőztem, majd lassan belefeküdtem a fürdőkádva. Lehunytam a szemem és nem gondolkoztam. A forró víz nyugtató volt. A tusfüdrő frissen gyümölcsös illata és nedves gőz töltötte meg a levegőt. Talán egy órát bólogathattam a kádban, mikor kikászálódtam. Leeresztettem a kihült vizet és felvettem a fürdőköpenyem. A szobámban belebújtam pizsamámba. Egy pár oldalt olvastam kedvenc könyvemből. Húsz perc után a sorok egyre kuszábbakká váltak. Kiszáradtak a szemeim. Letettem a könyvet, lekapcsoltam az asztali lámpát. Kicsit ugyan még fészkalódtam, de az álom hamar elnyomott.</span></span></div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; color: white; font-family: "arial"; font-size: 15px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><br /></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="color: white;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvBRircUH5qrnE-qQqNDnTdaGoHlT_7QscrLwVx-dr5ouCdvdLQnW6ZsYML1WM_cxumRQFmdAF8UKkhpuPfX4DnEVW85A6quuajjejwu_rZGAFc2p8AvKOro1r7Gt0ivl9hrFRl1VKRtw/s1600/giphy.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: white;"><img border="0" height="223" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvBRircUH5qrnE-qQqNDnTdaGoHlT_7QscrLwVx-dr5ouCdvdLQnW6ZsYML1WM_cxumRQFmdAF8UKkhpuPfX4DnEVW85A6quuajjejwu_rZGAFc2p8AvKOro1r7Gt0ivl9hrFRl1VKRtw/s1600/giphy.gif" style="outline: red dashed 1px;" title="" width="400" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/05802804496739669884noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7143193433297221988.post-59547843060747705672014-10-29T04:50:00.003-07:002016-02-02T07:33:45.512-08:00Prológus<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Csendes késő nyári éjszaka volt, az ég tiszta, csak a szél fújdogált egy kissé. Mire kilenc óra fele beértünk erdőben már besötétedett, kipakoltunk, majd Addison tüzet rakott, s pár perc múlva a tábortűz már lágyan lobogott előttünk és halkan beszélgettünk. Tizenegy óra körül lehetett, a tűz már csak parázslott. </span></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 16px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Elmegyek még fáért. - mondtam Lydiának. </span></div>
<ul style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
</ul>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 16px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Azért vigyázz! - felelte féltően.</span></div>
<ul style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
</ul>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Elindultam az ágakért. Vissza-visszanéztem a halovány tűz felé, de egyre ritkábban. Végül addig mentem, míg már a tüzet sem láttam. Eleinte nem aggódtam, felszedtem egy-két szárazabb ágat és fadarabot, majd sarkon fordultam és egyenesen visszafelé igyekeztem. Mentem, de csak nem láttam az apró pislákolást, vagy akármilyen fényt, csak a telihold világított át gyéren a fák lombja között. Ahogy telt az idő egyre kevésbé éreztem magam biztonságban, minden apró neszre felkaptam a fejem, még a szél egyre vadabb suhogására is. Nem győztem elsöpörni fürtjeimet az arcomból. Egy újabb zajra kaptam fel a fejem, de ez most más volt, egyre közelibbnek éreztem minden mozzanatát. Vaksötét volt ugyan, de a szemem már hozzászokott, így valamelyest láttam. Hirtelen elfordítottam a fejem ... semmi. Nyugodtan fújtam ki a levegőt, ám mikor visszanéztem hátrahőköltem, s ijedtemben egy kisebb szívroham futott végig rajtam. Egy magas, korombeli, sötét hajú fiú állt előttem. Kifejező barna szemei a sötétben is jól látszottak. Átnéztem a válla felett, s három jól megtermett farkas állt mögötte. Földbe gyökerezett a lábam, nem hogy mozdulni, szólni sem tudtam. A fiú elmosolyodott és egy erős pislogás után igéző barna szemei kobaltkéken ragyogni kezdtek. A kirakós darabjai összeálltak. Féltem. Mindegy egyes porcikám rohanásra ösztökélt, ám a halálfélelem a földhöz bilincselt. A srác megragadta a karom és feltűrte a pulóverem ujját. Kivillantotta éles metszőfogait, egy pillanatra mélyen a szemembe nézet, majd az alkarba harapott. A fájdalom végigfutott a gerincemen, mintha tűz futkosott volna az ereimben. Szédülni kezdtem és a földre rogytam, az utolsó amit láttam, hogy megfordult és farkasaival együtt eltűnt a sötétben.</span></span></div>
</div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">Arra ébredtem, hogy a tábortűz lángjainak melege finoman simogatja a hátamat. Motoszkálást hallottam. </span></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-size: 16px; line-height: 1.38; white-space: pre-wrap;">- Ébredezik, gyere Lydia! Autumn ébredezik! </span></div>
<ul style="margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
</ul>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 16px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">A karom már be volt kötve és a vékony anyagon halványan látszott a félhold alakú seb mintázata, ahogy a kevés vér átitatta. Lassan felültem, közben a lányokat csitítottam, hogy semmi bajom, de ők persze még két pokrócot dobtak rám, hogy még véletlenül se fázzak. Lydia üldögélt mellettem a rózsaszín kempingszékén, Addison pedig egy bádogbögrébe teát melegített nekem, én pedig bámultam a sötétségbe. Visszagondoltam a fiúra. Pillantása beleégett a memóriámba. Soha sem fogom elfelejteni azt az igéző, barna szempárt.</span></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444;"><span id="docs-internal-guid-239e0f88-9350-a2c6-88d5-3f721d9efea5"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span>
</span></div>
<div dir="ltr" style="line-height: 1.38; margin-bottom: 0pt; margin-top: 0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: transparent; font-size: 16px; font-style: italic; font-variant: normal; font-weight: 400; text-decoration: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;">De ekkor még csak 14 éves voltam ...</span></span></div>
</div>
</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444; font-family: inherit; font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #444444;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span>
</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhilv_Gnd44c6Avs858EXwI3NMamYHmBfPiWzsKu7LGlPo3Mihgyws-EKAIzNllQ8c-jg8komY30bmZrNg3JlzzlWsbkTCeyZ4SocNqgt6BiNqWaeL22r5cKQk7H33wNqqnPpkRq_7rOyE/s1600/tumblr_n4s18cdbs11r8lutfo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: #444444; font-family: inherit;"><img border="0" height="226" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhilv_Gnd44c6Avs858EXwI3NMamYHmBfPiWzsKu7LGlPo3Mihgyws-EKAIzNllQ8c-jg8komY30bmZrNg3JlzzlWsbkTCeyZ4SocNqgt6BiNqWaeL22r5cKQk7H33wNqqnPpkRq_7rOyE/s1600/tumblr_n4s18cdbs11r8lutfo1_500.gif" title="" width="400" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="color: #444444;"><br /></span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 127.5px; top: 633px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="View the original"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="View the current"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="Magnifier"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="View gallery"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 127.5px; top: 633px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="查看原始"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="查看当前"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="放大镜"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="查看库"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 127.5px; top: 633px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="View the original"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="View the current"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="Magnifier"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="View gallery"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 127.5px; top: 633px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="查看原始"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="查看当前"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="放大镜"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="查看库"></span></span><br /></div>
<span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 127.5px; top: 821px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="View the original"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="View the current"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="Magnifier"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="View gallery"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 127.5px; top: 821px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="查看原始"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="查看当前"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="放大镜"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="查看库"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 127.5px; top: 821px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="View the original"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="View the current"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="Magnifier"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="View gallery"></span></span><span id="pv-float-bar-container" style="display: none; left: 127.5px; top: 821px;"><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-actual" title="查看原始"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-current" title="查看当前"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-magnifier" title="放大镜"></span><span class="pv-float-bar-button pv-float-bar-button-gallery" title="查看库"></span></span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/05802804496739669884noreply@blogger.com2